Szomorú szívvel tudatjuk az egyházközség elöljárósága nevében, hogy 2014. június 20-án, életének 87. évében elhunyt Molnár János, örökös tiszteletbeli gondnokunk.

Most vasárnap, június 22-én tartunk egy megemlékezést, a 11. órakor kezdődő istentiszteleten.

 

Molnár János életút:

1928. január 2-án született Csákváron (Magyarország). Édesapja Molnár Pál tarcsafalvi volt. Szüleivel Lőrincen az Állami telepen laktak. Szülei 1928-tól részt vettek Pethő István lelkész mellett a lőrinci gyülekezet életében, 1935-36-ban a szülők két kezükkel és adományokkal is segítették a templom építést.

Molnár János 7-8 évesen szintén segített és hordta a téglákat a felszámolt lőszergyár lebontásából a templomhoz kisfiúként. Egész életét a gyülekezetben töltötte. A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat lőrinci őrsének volt a vezetője. A II. világháborúban megrongálódott templom helyreállításában is segédkezett.

Huszti János lőrinci lelkész mellett lett presbiter az 1960-as években, 1987-ig presbiter volt, majd 1987 és 2005. között az egyházközség gondnoka, a Magyarországi Unitárius Egyház képviselő tanácsosa, és főtanácsi tagja volt.

2005 óta is, mint a gyülekezet templomgondnoka, harangozója minden vasárnap ott van az istentiszteleten, áldozatos munkával segíti a gyülekezet életét.

Mint műszaki ember, művezető, sokat segített a templom felújítások során, a templom körüli fakerítés és két db. székely kapu állítása során.

Igazi közösségépítő ember, jóindulatával, egyház szeretetével példamutató családi és hitéletével kiérdemelte a tiszteletbeli gondnoki címet.

Molnár János szüleivel együtt a lőrinci templomépítők közé tartozik. Hat éves kora óta szinte minden vasárnap ott volt a templomban. Egyházi munkáját áldozatosan, hittel, szeretettel végezte.

2013 júniusában a MUE Főtanácson Bálint-Benczédi Ferenc püspök úr adta át János bácsinak a tiszteletbeli gondnoki oklevelet és ajándékot.

Máris nagyon hiányzik nekünk.

Az Úristen adjon neki örök csöndes végső nyugodalmat!