 |
|
|
|
|
|
| A mai Duna-Tiszaközi Unitárius
Szórványegyházközség – régi nevén
Duna-Tiszaközi Szórvány – megalakulási terve
először 1902-ben, a Királyhágón inneni
egyházközségekből, az akkori Magyarországi
Unitárius Egyház 9. körének
szerves részeként, az úgynevezett Misszióház
létesítésével merült fel. 1929-ben a magyarországi unitárius szórványélet szükségessé teszi a Duna és a Tisza között élő unitáriusok lelki igényeinek kielégítését és az ennek való eleget tétel a Misszióház lelkészére, illetve lelkészeire bízatott. Az 1920-as években még nincsen szervezett Duna-Tiszaközi szórvány. A budapesti unitárius egyházközség jegyzőkönyvi bejegyzései szerint azonban Kecskeméten már – az említett időszakban az ott lakó P. Buzogány Lajos atyánkfia foglalkozik a városban lakó néhány unitárius ifjú valláserkölcsi nevelésével. A Duna-Tiszaközén, a Misszióház gondozása alatt, 1932-ben alakuló körlelkészségig végzi az említett területen lakó unitáriusok lelki gondozását. 1943-ban kerül sor a Misszióház templomához tartozó szórványok megszervezésére. A Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség alakuló közgyűlése 1944 márciusában megy végbe. A lelkészi teendők végzésére a Misszióház lelkészei kapnak megbízást. A szórvány gondnokául P. Buzogány Lajost (Kecskemét) és H. Fejér Domokost (Rákospalota) választják meg. Munkájukat a 12 tagú presbitérium segíti. A Szórvány központi települései: Kecskemét, Szolnok, Rákospalota, Újpest, Sashalom, Rákosszentmihály, Gödöllő, Hatvan, Pestújhely, Zugló. 1946-ban a fenti településeken kívül Mátyásföldön, Rákoshegyen, Rákoskeresztúron, Rákosligeten és Rákoscsabán élő hívek is rendszeres istentiszteleti szolgálatban részesültek. Az istentisztelteket különböző alkalmas helyeken tartják. A szórványok leépülése 1948-ban, az állammal kötött “Egyezséggel” kezdődik, mikor is az állami felügyelet megkönnyítése végett, az Egyház helyettes majd megválasztott püspöke javaslatára (rendeletére) a peremkerületek beolvadnak a nagy-budapesti egyházközségbe és a Duna-Tiszaközi szórványegyházközség csak Hatvan, Vác, Kecskemét, Nagykőrös területeire korlátozódik. 1951-ben a Misszióház jellegének hatályon kívüli helyezését követő években (1952), a Duna-Tiszaközi szórvány újból anyaegyházközséggé alakul. 1975. december 1.-vel egy püspöki határozat értelmében, mint akkori szegedi lelkész, Kelemen Miklós meghívást kapott a Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség területén levő Kecskemét, Szolnok, Nagykőrös, Cegléd és Hatvan híveinek gondozására. 1992-től egészen haláláig 2009. november 24-ig pedig végezte a Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség egész területének lelki gondozását. Lásd tovább a honlapot: http://unitarius.uw.hu/kelemenmiklos/index.html Bár az állammal kötött “Egyezség” idővel hatályát veszti, a szórványterület ugyanaz marad. 1992-ig a rendszer gátolta a normális egyházi élet gyakorlását. Kecskeméten az 1990-es évek erdélyi áttelepülési folyamatával az egyházi élet fellendült. Az áttelepültek igénylik az egyházi szolgálatot. A nagy ünnepeken a templomlátogatók száma megnövekedik. Van konfirmálás és keresztelő. Ma a Szórványegyházközség területei: Kecskemét, Veresegyháza, Budakalász, Ladánybene és Ásotthalom. Beszolgáló lelkész Kiss Mihály, Hódmezővásárhelyről |
KELEMEN MIKLÓS unitárius lelkész, történész
|
|
|
Vissza a Magyarországi Unitárius Egyház címoldalára
Első mentés dátuma: 2001.
november 20.
Utolsó frissítés dátuma:
2011. július 01.
© 2009. Minden jog fenntartva.
