A teológia gyakorlata / A gyakorlat teológiája

 

(szubjektív párhuzam az erdélyi és amerikai lelkészképzésről)

 

2003. augusztusa óta, a Balázs Ferenc ösztöndíjnak köszönhetően Amerikában töltjük az akadémiai évet. Az elmúlt félév alatt alkalmam volt betekinteni az amerikai unitárius univerzalista lelkészképzésbe. E betekintés lehetőséget biztosít egyfajta párhuzam felállítására. Ami számunkra érdekes, az nem a közös, hanem az eltérő, a másság és annak esetleges értéke számunkra.

               Mi a lényeges különbség az erdélyi és amerikai lelkészképzés között ?

Az erdélyi lelkészképzés a teológia gyakorlatára alapoz, az amerikai a gyakorlat teológiájára.

Az erdélyi lelkészképzés biztosítja azokat az elméleti alapokat, amelyekre a jövendő lelkész ’épít’ a gyülekezet szolgálatában, leginkább biztosítva a lelkész kompetenciáját az evangélium hirdetésére. Ez természetes, hiszen az erdélyi unitárius lelkészképzés fennállása óta  a protestáns hagyományt követi, amennyiben a lelkész elsődleges szerepét az igehirdetésben látja és erre készíti fel.

              A 21.században, globalizálódó világunkban, lassan darabokra eső társadalmunkban, ez sajnos nem elég. A lelkész mindennapi munkája, közösségi léte és szerepvállalása bizonyság erre. Lehetetlen a lelkészt és közösségét elszigetelt jelenségként kezelni. A gyülekezet része a falu/város közösségének, az egyháznak mint intézménynek és a társadalomnak.

Az erdélyi és amerikai lelkészképzés közötti legszembetűnőbb különbség, hogy az amerikai oktatás egyrészt úgy tanulmányozza a gyülekezetet, mint egy sajátos közösséget, a maga egyedi vonásaival, másrészt belehelyezi a gyülekezetet a társadalom tágabb kontextusába. Ez az, ami a mi oktatásunkból hiányzik. A gyakorlati tanszék felkészít egy absztrakt unitárius gyülekezet szolgálatára, de mi/ki ez az unitárius gyülekezet?

                A szolgáló lelkészek tudatában vannak annak, hogy pl. egy homoródmenti gyülekezet dinamikája más mint egy háromszékié. És ez még viszonylag egyszerű különbség. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak tömbmagyarságban ill. szórványban élő gyülekezeteink. A szórványgyülekezetek esetében is vannak etnikai vagy vallási vagy etnikai-vallási szórványban élők. Ezen unitárius gyülekeztek szolgálata a mindennapi életben sajátos kihívás elé helyezi a lelkészt. Hasznos volna a lelkészképzésünkben bevezetni a gyülekezetek tanulmányozását, lebontva a sajátos jellemzőire:

-        környezeti tanulmányozás ( társadalmi, politikai, gazdasági, vallási kontextus)

-        a gyülekezeti kultúra megismerése ( a gyülekezet „egyediségét” hordozó vonások)

-        a gyülekezet erőforrásának felmérése ( demográfiai, gazdasági, pénzügyi, „hírnév”)

-        a hatalom dinamikája ( ki, hogyan, mint és mire használta/használja ?)

                Egy másik kérdés a gyülekezet behelyezése a tágabb közösségbe.

Ideális esetben a gyülekezet és a faluközösség  átfedi egymást, de legtöbb esetben a gyülekezet csak egyik alkotó eleme a közösségnek. Bárhogy legyen is, a gyülekezet és közösség viszonya a hatás-kölcsönhatás jegyében zajlik. A lelkésznek, mint közösségi vezetőnek, már csak a kisebbségi létünkből adódóan is szerepet kell vállalnia, állást foglalnia . Politizál-e a lelkész vagy sem ? Politizálása explicit vagy implicit ? Állást foglal-e a közösséget érintő gazdasági kérdésekben ? Látja-e az összefüggést hívei gazdasági helyzete és kiszolgáltatottsága ill. a közösség ’szétesésének” folyamata között?

Millió és egy kérdés, amire a lelkész nem tudja, nem tudhatja a választ. Millió és egy helyzet, amikor lépni lehetne és lépni kellene, de nem tudjuk merre. Csak az elméletre vagy legalábbis nagyrészt elméleti oktatásra helyezni a hangsúlyt ma már nem elég. Hogyan segíthetünk önmagunkon és közösségeinken ?

               A társadalomtudományok biztosítják azokat az „eszközöket”, amelyek segítségével a lelkészi munka gyakorlati oldalán könnyíthetünk. Ez pedig nem a jelenlegi teológiai oktatás leértékelése vagy elmarasztalása, hanem annak kibővítése a posztmodern világ kihívásainak megfelelően.

Az amerikai lelkészképzés ezt már régen felismerte. Oktatásukban nemcsak a teológiai tantárgyak szerepelnek, hanem a jövendő lelkészek betekintést nyernek a szociológia (vallás- és egyház-szociológia), kulturális antropológia, politológia, menedzsment területeire is. E kurzusok célja, hogy megtanítsák egy olyan gondolkodásmódra, biztosítsák azokat az eszközöket, gyakorlati útmutatásokat, amelyek segítségével a lelkész szolgálni tudja a gyülekezetet, a közösséget nemcsak a sajátosan vallásos helyzetekben.

           A társadalomtudósoknak megszabott szerepük van: leírják, megvizsgálják, megfigyelik az adott közösséget és levonják a következtetéseket. Ezzel munkájuk befejeződött. A társadalomtudomány eszközeivel rendelkező lelkésznek abban van a nagy lehetősége, hogy ezen meglátásokat közössége helyzetének javítására használhatja. És ez lesz a gyakorlat teológiája, amikor a gyakorlat, a mindennapi élet válik a „teológiai díszkurzus” alapjává. Hogyan?

           Amikor egy gyülekezet tanítja, átörökíti értékeit, akkor teologizál. Amikor a gyermekeket, ifjakat neveli, amikor részt- és felelősséget vállal a szűkebb vagy tágabb közössége gondjaiból, teologizál. Ez a teológia nem mindig és nem feltétlenül az egyház hivatalos teológiája, de gyülekezeteink egyediségét, szépségét és életképességét éppen az adja, ahogy a hivatalos teológia mellet/alatt létezik ez a „gyakorlat teológiája”.

                Érdemes-e ezekkel a kérdéssel foglalkozni ? Gondolkodjunk el rajta. A teológia gyakorlata mellett a gyakorlat teológiájának felismerése és tanítása önmagunk és közösségeink jobb megismerésére és szolgálatára vezethet. Igaz, a felismeréstől a gyakorlatig hosszú az út.

         Ha tenni oly könnyű lenne, mint tudni: mit legjobb tenni; kápolnák templomokká, s a szegény nép kunyhói fejedelmi palotákká változtak volna. Jó pap az, ki saját intéseit megfogadja; könnyebb húszat tanítanom, mi legyen a legjobb teendő, mint beállnom a húsz közé egynek, követni saját tanítványimat.

( Shakespeare: A velencei kalmár)

 

 Berkeley, 2004.02.06.                         Pap Mária

                                                      unitárius lelkész