Jó reggelt kívánok!

         Engedjék meg nekem, hogy unitárius létemre egy hithű katolikus emberre való emlékezéssel kezdjem mondanivalómat. Pont egy évvel ezelőtt temettük el Fehérváron Árva Vince atyát, azt a szerzetest, aki a Kádár rendszerben a földalatti Pálos rendet vezette a legnagyobb illegalitásban. A rendszerváltáskor még részt vett a Pálos rend újjászervezésében, de később méltatlanul mellőzve lett, mert azt hangoztatta, hogy ő a Magyar Pálosoknak volt a perjele.

         Ismerkedésünk egy latin nyelvű könyv fordításával kezdődött, akkor már elmúlt 70 éves, és káplánként szolgálta egyházát. Kijártam hozzá Pilisszántóra beszélgetni. Egyik alkalommal megkérdeztem tőle, hogy miért fogad engem mindig jó szívvel?

         Azt válaszolta: Tudod már beszéltem rólad híveimnek és azt kérdezték ők is, hogy ezzel az unitárius emberrel miről tudok beszélgetni? Azt mondtam nekik, hogy nem a Trinitárius hívő beszélget az Antitrinitárius hívővel, hanem az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagja beszélget az egyetlen magyar alapítású felekezet (egyház) tagjával, vagyis egy Pálos egy Unitáriussal. Hogy mit adtunk mi és mit adtak ők a magyar történelemnek. Én beszélek Boldog Özsébről a rendünk alapítójáról, ő beszél Dávid Ferencről és János Zsigmondról, én a XIII. század közepéről és a Pilisi barlangokról, ő pedig 1568 vízkereszti Tordai országgyűlésről.

         Engem ez különösen érdekel -mondta-, mert páratlan dolog történt Tordán 1568 január 6-13 között a világon először 200 évvel a francia forradalom előtt egy vallási türelmi rendeletet fogadtatott el II. János utolsó magyar királyunk az erdélyi rendekkel, vagyis „ A hit hallás után lészen, aki veszi-veszi, aki nem-nem, de hite miatt senkinek bántódása ne essék.”

         Pontosan így van, ahogy Vince atya említette, mi unitáriusok ma is ennek szellemiségében élünk, az Unitárius Egyház 442. születésnapján.

         Végül arra szeretnék mindenkit kérni, hogy január 6.-án ne csak a XVI. századi vallási türelmi rendeletre, hanem Árva Vince pálos atyára is emlékezzünk, aki nem csak tudta, de értette is a tordai országgyűlés jelentőségét.

Gergely Felicián

2010. január 6.