Jó reggelt kívánok!

Ezen a gyönyörű ünnepnapon néhány gondolatomat megosztanám önökkel.

Az ötvenes évek elején, hatéves forma kisfiú voltam, nagyapám hetvenen túl. Sokat beszélgettünk, és így március tájékán egyszer a következőt hallottam tőle: „tudod kis unokám, a mi családunktól már majdnem mindent elvettek, koldus szegények lettünk, a hitünket is megpróbálják elvenni – a templomot is tiltják – de a legnagyobb tragédia, hogy a SZABADSÁGUNKAT lábbal tiporják. Azóta eltelt több mint fél évszázad boldogságos és boldogtalan eseményekkel, nagyapám már régen meghalt, de valahogy a dolgok megismétlődnek.

Az elmúlt héten legkisebb fiam, a következőt kérdezte: Apa mi unitáriusok márciusban kikre emlékezünk, 1848-49-nek vannak unitárius hősei is? Hogyne lennének, hiszen a Szabadságharc alatt sok ezer ember halt meg, ezek között unitáriusok is voltak, például Osváth Márton, Bedő Dénes, Szinte Lajos közvitézek.

Világos és Arad után 1854. március 10.-én Marosvásárhelyt, a Posta réten székely mártírokat végeztek ki. Gálffi Mihály 3 gyerekes unitárius jogászt, Török Jánost és Horváth Károlyt ők reformátusok voltak.

A magyar és román gulágokra küldött emberek, közöttük unitárius papok, Rázmán Mór, Erdő János, Gellérd Imre, és a Nyitrai család, ők is a szabadságért szenvedtek.

1974-ben Brassó főterén Mojszesz Márton leöntötte benzinnel ruháját és felgyújtotta magát, tiltakozva az emberi méltóság és szabadság lábbal tiprása ellen – ő is unitárius volt – követve a cseh Jan Palach és a magyarországi Bauer Sándor hasonló cselekedetét.

Húsz éve, hogy a megszálló csapatok elhagyták hazánkat, tehát szabadok és függetlenek lettünk. De milyen szabadság az, (?)

-       ha a szomszédunknak nem merünk szólni, pedig éjjel-nappal ugat a kutyája, mert rabiátus ember,

-       ha a gyermekünk nem mer ellentmondani, mert, megbüntetjük érte,

-       milyen szabadság az, ha munkahelyünkön a főnökünkkel nem merünk ellenkezni, bármilyen rosszat is cselekszik, mert rettegünk, hogy elveszítjük az állásunkat,

-       vagy egyházunkban, ahol csak egy vélemény lehet, kettő már tilos, de az az egy a vezetőké.

Arra kérem a jó Istent, abban segítsen bennünket, hogy merjünk cselekedni ha, kell, mind magunk, mind mások emberi méltóságának védelmében.

Mert ha ezt minél többen megmerjük tenni, majd akkor mondhatjuk el igazán – SZABADOK VAGYUNK – visszaemlékezve a hősökre és mártírokra, akik a SZABADSÁGÉRT az életüket adták.