Más jóltevők:

 Az unitárius egyháznak nincsenek fejedelmi alapítványai.  Így az egyháznak és iskoláknak a fenntartása főrészben a hívek áldozatkészségére van alapítva. E tekintetben mindig voltak nemeskeblű jóltevők, akik szorgalmuk és takarékosságuk gyümölcsét az egyház oltárára tették. Az ilyen jóltevők neveit egyenkint elősorolni nem lehet, de közülük a főbbeket mégis meg kell említenünk.

Zsuki László, Augusztinovics Pál és Berde Mózes mellett hadd álljanak itt még az alábbiak:

 Koncz János nyitja meg a sort, aki a kolozsvári, székelykeresztúri, tordai és torockói iskoláknál, szegény tanulók segélyezésére tett szép alapítványokat, amelyek hosszú időn keresztül sok tanulónak a mindennapi kenyerét biztosította. Ugyancsak az ő alapítványából kezdhették meg a tanárok özvegyeinek és árváinak a segélyezését.

 Kelemen Benő több rendbéli jótékony adományai mellett Kolozsvárt a tanuló ifjúság számára egy telket vásárolt kórházi célokra s abban családjával együtt 4 ágyat rendezett be.

 Özv.Mártonfi Gergelyné, Koncz Julianna a kolozsvári és székelykeresztúri iskolák szegény tanulói javára tett alapítványt.

 Br.Orbán Balász és Raffaj Károly a székelykeresztúri iskola javára tettek szép alapítványokat.

 Az Angliából hazatelepedett Paget-család egyik fiatalon elhunyt tagjának: Olivérnek az emlékét úgy örökítette meg, hogy a kolozsvári kollégiumnál alapítványt tett, hogy kamataiból azok jutalmaztassanak, akik az angol nyelvben kiváló előhaladást tesznek.

 Kovávs Dénes és Bencze Anna a bágyoni határban fekvő szép birtokukat hagyták az egyházra, amelynek értéke az akkori viszonyok között (1890) 40-50.000 forint volt.

 Derzsi János 1890-ben kelt végrendelete szerint a kolozsvári és székelykeresztúri gimnáziumoknál tett szép alapítványt, hogy annak a kamataiból az előbbi intézetnél 15 az utóbbinál 20 szegénysorsú, unitárius vallású tanuló kapjon évenként 100 forint segélyt. Ezenkívül a marosvásárhelyi unitárius egyázközségnél tett alapítványával örökítette meg nevét. Alapítványainak értéke mintegy 100.000 forint volt.

Brassai Sámuel szép könyvtárát, ingóságait és megtakarított pénzvagyonát szintén az egyháznak hagyta.

De még nagyon sok nevet fel kellene említenünk azok közül, akiknek emlékét egyházi aranykönyveink kegyelettel őrzik, akik erejükhöz mért kisebb-nagyobb áldozataikkal segítették egyházukat, iskoláinkat és a tanuló ifjúságot.

De ennyi is elég annak igazolására, hogy az „Úr nem hagyja el az övéit!”

 Forrás: Ferencz József: Unitárius kis tükör  (átdolgozta Vári Albert) Kolozsvár, 1930.   107-108. oldal