A román sovinizmus áldozata lett egy unitárius lelkész

Tragikus hirtelenséggel hunyt el Kiss László tordai unitárius lelkész, miután a városi tanács két nagy-romániás tagja kirohant ellene a helyi tanács szerdai ülésén. Március elsején a déli órákban megtartott gyűlésen egy tordai magyar nyelvű iskola igénye is a napirendi pontok között szerepelt, ennek megtárgyalását a Nagy-Románia Párt (PRM) heves ellenkezése következtében végül elhalasztották. A szélsőségesen nacionalista alakulat képviselői a Hargita és Kovászna megyében, valamint Magyarországon élő románok helyzetére hivatkozva ellenezték a tervezet megvitatását. Többször is elhangzott részükről a „ne nyúljatok a romániai oktatáshoz” felszólítás. Miután a kérést levették a napirendről, a magyar iskola létrejöttét támogató szülők és egyházi férfiak elhagyták a tanácstermet. A közel egyórás feszültség azonban a PRM tanácsosainak nem volt elegendő, egyikük a folyosón ordítva rohant a távozók után. „Lászlót nagyon meglepte ez a minősíthetetlen és lekezelő viselkedés, amely nemcsak szemmel láthatóan fenyegető, hanem megalázó is volt” – mesélte a történteket Nagy Albert, az ótordai református egyházközség esperese. „Már nem tudom felidézni a fenyegetőzések tartalmát, de hangvételük olyan volt, hogy én is kénytelen voltam visszaszólni, miközben a velünk levők siettettek, hogy minél hamarabb hagyjuk el az épületet” – folytatta az esperes. A tragédia nem sokkal a lelkész hazatérése után következett be. Értesüléseink szerint Kiss László nagyobbik gyermekével tartózkodott egy szobában, miközben felesége kétéves gyereküket altatta. A fiatalasszony hallotta a zajt, a gyerek hívta, hogy segítsen édesapján. A mentőket már hiába értesítették, nem tudták újraéleszteni a szobában összeesett férfit. Ádámosi Margit RMDSZ-es tanácsosnak eltökélt szándéka, hogy az önkormányzat fegyelmi bizottsága elé tárja az ügyet, a tragédiáért ugyanis szerinte Doru Anca nagy-romániás tanácsos tehető felelőssé, tájékoztat a Krónika.

Erdélyi Napló – 2006-03-07

 

Elbúcsúztatták Kiss László unitárius lelkészt

(1. old.)

Tegnap búcsúztatták hívei, hozzátartozói és a tordai magyarság jelentős része a helyi unitárius templomban Kiss László unitárius lelkészt, aki február 28-án, kedden hunyt el nem sokkal azután, hogy a helyi önkormányzati ülésen minősíthetetlen módon kitámadták a tordai városi tanács nagyromániás képviselői. (Részletek a 3. és a 4. oldalon Szabadság  2006.03.03.)

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!?

(Szabadság 2006.03.03. a 3. oldal)

Gyönyörű fehér virágot sodort le az ágról a március elején visszatérő fagyos szél. Egy fiatal élet tűnt el nyomtalanul, érthetetlenül, elfogadhatatlanul. Tegnap gyászba borult Torda unitárius egyházközsége, a város magyarsága, és minden olyan szív, aki ismerte Kiss László unitárius lelkipásztort. A templom szűknek bizonyult a könnyező, gyászoló gyülekezet befogadására. A harmincötödik életévét még be nem töltött fiatalember pályáját a gyűlölködés törte meg, a zsigeri utálat, ami azért zúdult rá, mert ki mert állni a város magyarságának jussa, a tordai magyar iskola mellett.
Soha ennél szomorúbb ravatalt nem láttam. A sok bánattól súlyos szív, a nem létező szavakat kereső búcsúbeszédek közepette kérdések százai tolultak fel mindnyájunkban. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!? – az árvák, az özvegyek, a gyermeküket temető szülők kérdése. És a megváltóké. Miért kell ekkora árat fizetnünk mindenért? Hány fiatal életnek kell még kialudnia ahhoz, hogy megkapjuk azt, ami nekünk jár? Hány idejekorán megözvegyült magyar fiatalasszony könnyei kell hogy még koporsót öntözzenek hiába? Hány szülőnek kell még eltemetnie gyermekét ahhoz, hogy a harcnak értelme, eredménye legyen? Miért kell Erdély földjén olykor legjobbjaink halálával megszolgálni a Templomot és az Iskolát? A kérdésekre nincs válasz, a bánatra-gyászra nincs vigasz. A vallásos embernek hite reményt ad, és lassan belenyugszik abba, hogy a mindenható Isten még nála is jobban szereti övéit. A koporsófedelet simogató fiatal özvegyek keze végül visszatalál gyermekeihez, akiket most már kétszeresen kell szeretnie.
Tiszteletes Kiss László ravatalához nagyon sokan eljöttek: ott voltak lelkésztársai, azok, akikkel nem is olyan rég együtt diákoskodott, az amerikai gyülekezet képviselői, a testvéregyházak papjai. Az elhangzott beszédekből lassan körvonalazódtak egy szolgálatnak és szeretetnek szentelt, rövidségében is ragyogó élet mérföldkövei. A lelkészi szolgálat rendkívül nehéz helyen kezdődött: a Zsil-völgyében, olyan településen, ahol sem templom, sem papilak nem volt. Ennek ellenére a fiatal lelkipásztor törhetetlenül szolgált, hirdette az Evangéliumot, gyülekezetté kovácsolta a híveket, vallásos lelket oltott a kocsmajáró fiatalokba. És aztán lett templom is, papilak is. Kiss Lászlót és feleségét, Matildot, pedig szívébe zárta a közösség, nemcsak hívei, hanem a másvallásúak, sőt, a románok is. Itt, Tordán, a többi magyar lelkésszel közös fronton küzdött – mindhalálig – a közösség jogaiért, érdekéért.
„Az igazság sokszor rejtve marad, de az igazságtalanság mindig kiderül" – írja egyik nagy írónk. És eljön majd az idő, amikor a tordai magyar gyerekek anyanyelvükön, saját iskolájukban tanulhatnak. A gyűlölködőknek – hiszen nem tudják mit tesznek – egyszer majd megbocsátunk. Akárcsak azoknak, akik magyar létükre, sőt magyar oktatókként a magyar iskolák ellen fordultak. Akik tegnap elmulasztottak mellüket verve a ravatalhoz járulni. A tordai gyülekezet megfogadta: az iskola ügyét nem hagyja annyiban, a harcot, amely Kiss László életét követelte, folytatni fogja. Nekünk pedig nem marad más hátra, mint hogy eldöntsük: beállunk-e, kötelességünkhöz híven a küzdők sorába, vagy nézzük tovább távolról az immár életre-halálra folyó ütközetet? A válasz sürgős, mert ez még nem a kiengesztelődés, hanem a harc ideje. És a vigaszé, azoknak, akik mindenek dacára itt maradtak, elsiratni szeretteiket. Tiszteletes Kiss László földi porsátorát szülőfalujában, Dicsőszentmártonban helyezték örök nyugalomra. Emléke legyen áldott, pihenjen meg a mindenható Isten örök, minden sebet begyógyító, és minden könnyet letörlő szeretetében.

Ercsey-Ravasz Ferenc

A tordai magyar iskola beindítására ráment egy ember élete

 

 

Tragikus hirtelenséggel hunyt el Kiss László tordai unitárius lelkész, miután a városi tanács két nagy-romániás tagja kirohant ellene a helyi tanács szerdai ülésén.

A déli órákban megtartott gyűlésen egy tordai magyar nyelvű iskola igénye is a napirendi pontok között szerepelt, ennek megtárgyalását a Nagy-Románia Párt (PRM) heves ellenkezése következtében végül elhalasztották. A szélsőségesen nacionalista alakulat képviselői a Hargita és Kovászna megyében, valamint Magyarországon élő románok helyzetére hivatkozva ellenezték a tervezet megtárgyalását.

Többször is elhangzott részükről a „ne nyúljatok a romániai oktatáshoz” felszólítás. Miután a kérést levették a napirendről, a magyar iskola létrejöttét támogató szülők és egyházi képviselők elhagyták a tanácstermet. A közel egyórás, igen feszült hangulat azonban a PRM-s tanácsosoknak nem volt elegendő, egyikük a folyosón ordítva rohant a távozók után.

„Lászlót nagyon meglepte ez a minősíthetetlen és lekezelő viselkedés, ami nemcsak szemmel láthatóan fenyegető, hanem megalázó is volt” – mesélte a történteket Nagy Albert, az ótordai református egyházközség esperese, felemlítve, hogy a nagy-romániások „öcskösnek” (măi băiete!) szólították a magyar közösség egyik megbecsült tagját.

„Már nem tudom felidézni a fenyegetőzések tartalmát, de hangvétele olyan volt, hogy én is kénytelen voltam visszaszólni, miközben a velünk levők siettettek, hogy minél hamarabb hagyjuk el az épületet” – elevenítette fel a helyzetet az esperes.

A tragédia nem sokkal a lelkész hazatérése után következett be. Értesüléseink szerint Kiss László nagyobbik gyerekével tartózkodott egy szobában, miközben felesége kétéves gyereküket altatta. A fiatalasszony hallotta a zajt, a gyerek hívta, hogy segítsen édesapján. A mentőket már hiába értesítették, nem tudták újraéleszteni a szobában összeesett férfit.

Ádámosi Margit RMDSZ-es tanácsosnak eltökélt szándéka, hogy az önkormányzat fegyelmi bizottsága elé tárja az ügyet, a tragédiáért ugyanis szerinte Doru Anca nagy-romániás tanácsos tehető felelőssé.

Az orvosi vizsgálat szívinfarktust állapított meg, habár komoly betegségről a közeli ismerősök nem tudnak. „Néha mondta, hogy el kellene menjen egy alapos vizsgálatra, de az időnként jelentkező vérnyomásproblémáján kívül nem tudok más egészségügyi gondról” – mondta el lapunknak Halmágyi Béla presbiter, a lelkész közeli ismerőse.

Ama kérdésünkre, hogy összefüggésbe hozható-e a tragédia a tanácsülésen történtekkel, a presbiter úgy válaszolt: „Kit lehet vádolni egy ilyen esetben? Özvegyen maradt felesége mindössze annyit mondott sírva, hogy nem kellett volna elengedje a tanácsülésre. Ebből következtetni lehet az okokra.” „Ismerve zaklatott lelkiállapotát, fél négy körül telefonáltam neki, mivel ilyenkor jót tesz a bátorítás” – meséli Nagy Albert esperes, hozzátéve, a körülbelül tízperces beszélgetés alatt Kiss László közölte vele, hogy minden rendben, már lehiggadt.

„Ez volt talán az utolsó beszélgetése, nemsokára értesítettek a haláláról” – mondja halkan. Hozzátette: tény, hogy az indulatokat a tanácstagok stílusa korbácsolta fel, azonban nehéz megmondani, mennyiben járult hozzá ez a tragédiához. „Nem szeretnék vádaskodni és ujjal mutogatni, de tény, hogy az iskola beindítására ráment egy ember élete” – foglalta össze az esperes a helyzetet.

Lázár Lehel - Krónika

 

 

Vizsgálat indul a tordai pap ügyében
Benedek István, Debreczeni Hajnal

 
http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=5592
 
Ma temetik Dicsőszentmártonban Kiss László tordai unitárius lelkészt, aki tragikus körülmények között hunyt el a tordai városi tanács keddi ülését követően. Az ügyben a Kolozs megyei RMDSZ vizsgálat indítását tervezi. Azonban, mint László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke az ÚMSZ-nek elmondta, egyelőre nem tudnak lépni, mivel még nem készült el a tanácsülés jegyzőkönyve.

"Birtokunkban van viszont az ülésről készült videofelvétel. Ezt már megnézte Szász Endre jogász, aki azt mondta, jogilag kevés értéke van a felvételnek, mivel az operatőr késve vette fel az éppen beszélőt, ezért nem látszik tisztán, ki mit mond. A jegyzőkönyv lesz az, ami eldönti, milyen irányba tesz lépéseket az RMDSZ" - mondta a megyei elnök.

"Ádámosi Klára volt az ülés vezetője, kértem, hogy szóról szóra vesse öszsze a videofelvételen elhangzottakat mindazzal, amit beleírtak a jegyzőkönyvbe, és csak akkor írja alá, ha mindent rendben talál" - fejtette ki lapunknak László Attila. Az RMDSZ megyei elnöke tegnap este Máthé András képviselővel és Eckstein-Kovács Péter szenátorral tanácskozott arról, milyen álláspontra helyezkednek, illetve mit tesznek.

Közben Tordán kérték a PRM-s helyi képviselők fegyelmi bizottság elé állítását, kérvén, vizsgálják ki, miként viselkedtek ezek, és tegyék meg a megfelelő lépéseket. A tordai önkormányzat ülésén a helyi magyar nyelvű iskola létrehozásával kapcsolatos tervezetet vitattak meg, amelyet a Nagy-Románia Párt (PRM) tanácsosainak nyomására levettek a napirendről. Kiss László az ügy kapcsán szóváltásba keveredett Doru Anca PRM-s képviselővel. Kevéssel hazatérte után Kiss László szívinfarktust kapott, a mentők már nem tudták újraéleszteni a lelkészt, aki után két kisgyerek maradt árván.

"Nagyon gyakori eset, hogy erős lelki felindulás vezet a szívinfarktushoz. A lelki felindultság felviszi az adrenalinszintet, aminek erős érszűkítő hatása van. Ez vezethet a koszorúserek olyan mértékű összehúzódásához, ami szívinfarktust vált ki" - nyilatkozta lapunknak dr. Bárányi Ferenc belgyógyász. A PRM-s helyi tanácsos ellen akár gondatlanságból elkövetett emberölés miatt is indítható eljárás.

"Amennyiben törvényszéki orvosszakértői véleményezéssel bizonyítható, hogy a szóváltás okozta lelki felindultság vezetett az áldozat halálához, a tettes ellen eljárás indítható, gondatlanságból elkövetett emberölés címén" - nyilatkozta lapunknak Oana Coroian kolozsvári jogász. Lapunk kérdésére, hogy e jogcímen tervezik-e a PRM-s képviselő perbe hívását, László Attila kifejtette, gondoltak erre, mivel bizonyított tény, hogy Kiss László feldúlt állapotban hagyta el a termet. Ám ez ellen szól az a tény, hogy több mint másfél óra telt el a lelkész tanácsülésről való távozása és halála között.

Egyelőre Tordán sem lesz önálló magyar iskola
Napirendre sem került a kérés

(1., 5. oldal)

Ebben az épületben működhetne a tordai önálló magyar iskola (Gyurka Előd felvétele)

Torda város önkormányzata tegnapi ülésén arra sem mutatott hajlandóságot, hogy napirendre tűzze az önálló magyar iskola létesítésének kérdését. A tanács elhalasztotta a határozat-tervezet megvitatását.
A tordai magyar közösség már 1997-ben kezdeményezte az önálló magyar iskola létrehozását, ám sikertelenül – tudtuk meg Nagy Albert ótordai református esperestől. A tervek szerint a kérvényezett önálló állami magyar iskola az ótordai református esperesi hivatal tulajdonába visszakerült ingatlanokban működne, ahol jelenleg a Teodor Murăşanu iskola fejti ki tevékenységét.
Az önálló magyar iskola létesítéséért évek óta folytatott Canossa-járás egyik állomása a városi tanács lett volna, hogy elvi beleegyezését adja. De még erre sem nyílt lehetőség, mert alighogy a gyűlés elkezdődött, az NRP tanácsosai kérték, hogy az iskola kérdését iktassák ki a napirendi pontok közül. Găină Ioan NRP-s városi tanácsos azzal érvelt, hogy az önkormányzat nem illetékes dönteni a tervezetről. Majd hozzátette: „hagyják békén a romániai oktatást!" Véleménye szerint a közel nyolcszáz aláírás nem tükrözi a város összmagyarságának óhaját.
Színpadra illő jelenet következett: Gaină azt kérte Ádámossy Klára RMDSZ-tanácsostól: tegye szívére a kezét, és úgy mondja el, hogy az önálló magyar iskola létesítése tényleg a magyar közösség javát szolgálja-e.
Egy másik NRP-s tanácsos, Anca Doru is a törvényes előírások betartását hiányolta.
Szedilek Lenke jogász, volt városi tanácsos a kérelmezők nevében kért szót. Kísérletet tett arra, hogy megértesse a tanácsosokkal, csak elvi beleegyezésről lenne szó, és hogy a tordai magyarságnak joga van önálló tanintézmény létesítésére. Kitért arra is, hogy az önálló tanintézmény első sorban a gyerekek érdekeit szolgálja, de megkönnyíti a tanárok helyzetét is, hiszen megszűnhet végre az az áldatlan helyzet, amikor a tanár egyik iskolából a másikba kell hogy ingázzon. Az önálló magyar tanintézmény az oktatás minőségének javítását is szolgálná.
Annak ellenére, hogy Szedilek Lenke nyugodtan és tisztelettudóan szólt az egybegyűltekhez, beszéde után elszabadult a pokol. Găină tanácsos magából kikelve ordított, rosszhiszeműséggel vádolta.
Végül Tudor Ştefănie demokrata párti polgármester, aki az eleljén szintén a kérésnek a napirendről való mellőzését szorgalmazta, azt javasolta, tisztázzák a kérdés jogi oldalát, s ha ez megtörtént, újra napirendre lehet tűzni az iskola-ügyet.
Tordán három tanintézményben vannak magyar tannyelvű osztályok: két iskolában elemi és középiskolai, a Mihai Viteazul Gimnáziumban pedig a felső tagozaton folyik magyar nyelvű oktatás.
László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke lapunknak azt nyilatkozta: senkit se tesznek ki, csak a magyar tannyelvű osztályokat szeretnénk csoportosítani. Sajnálatos, hogy koalíciós partnereink nem támogatták ezt a kezdeményezést. Újból mások akarják eldönteni, mi történjen a mi gyerekeinkkel.
Tegnap késő délután a városi tanács ülésén részt vevő Kiss László 35 éves tordai unitárius lelkész otthonában hirtelen elhunyt. A Szabadság által megkeresett tordai önkormányzati képviselők Ádámossy Klára és Pataki József, valamint Farkas Dénes unitárius esperes is megerősítette, hogy a lelkész váratlanul összeesett, vélhetően infarktus miatt. Az érintettek elmondták: Kiss Lászlót Doru Anca nagyromániás önkormányzati képviselő minősíthetetlenül kitámadta, aminek hatására szemtanúk szerint a lelkész elsápadt. Szerintük a tanácsülés feszültsége mindenképpen hozzájárulhatott a fiatal lelkész váratlan halálához.

Nagy-Hintós Diana

Ne legyen hiábavaló áldozat!
http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/lap.php?datum=20060306#E14E22

Bánffyhunyad városi tanácsa elutasította a helybeli magyarság önálló iskola megalakítására vonatkozó kérelmét. Tordán a városi tanács levette napirendről az önálló magyar iskola kérdését, a régóta várt eseményen a tanácsosokon kívül a város magyarságának képviselői, szellemi vezetői is a teremben várakoztak. Joguk volt hozzá, mint ahogy egy város minden polgára jogosult arra, hogy részt vegyen a helyi tanács ülésein – mindaddig, amíg a helynek és alkalomnak kijáró tisztelettel viselkedik. A tordai döntést követően a vendégek csendben kivonultak a teremből. Köztük Kiss László helybeli unitárius lelkipásztor is. A tanácsbeli agresszív megnyilvánulásairól ismert nagyromániás városi tanácsost vélhetően nagyon felháborította, hogy az önálló magyar iskola igénye egyáltalán megfogalmazódott és a tanácsig eljutott. Legalábbis erre enged következtetni az, ahogyan „búcsúztatta" a tanácsülés vendégeit, jelesül egyik polgártársát, akivel éveken át ugyanannak a kisvárosnak ugyanazokat a rossz utcáit rótták, ugyanazokban az üzletekben vásárolták a mindennapi kenyeret. A városatya nem csak az intézményhez és helyhez, de emberi mivoltához sem illő módon zavarta el Kiss Lászlót, számon kérve tőle, hogy merészelt részt venni az ülésen, majd a folyosón is kiabálva utasította, hogy ezt (a személyt) többé soha be ne engedjék az épületbe. Viselkedését az ülésen készült felvétel rögzítette, a dühös városatya mondókáját a tévében több helyen sípszó cenzúrázta, a rádióban leadhatatlannak minősítették – a román nyelvű sajtó dicséretére váljék, hogy a témát tárgyilagosan tálalta. Szemtanúk állítása szerint a lelkész elsápadt, és válasz nélkül többedmagával távozott az épületből. Történt mindez a harmadik évezredben, az uniós tagságra pályázó, magát civilizáltnak nevező országban, másfél évtizeddel a kommunizmus bukása után, egy, a polgárok érdekeinek képviseletére, gondjainak megoldására hivatott közintézményben. Vannak emberek, akiknek vértje keményebb, és az ilyen történések nem viselik meg különösebben. És vannak Kiss Lászlók. Bár látszólag hidegen hagyta a támadás, hosszasan rágódhatott rajta, újra és újra átélve azt. És lehet, hogy nemcsak ezt az egy konkrét, legfrissebb támadást, hanem mindazokat, amelyek korábban hasonló módon érhették őt személyesen vagy vallási, nemzeti közösségét, és amelyekbe a Kiss Lászlók mindig egy kicsit belehaltak. Igen, akár az is lehet, hogy beteg volt a szíve, még ha esetleg nem is tudott róla, és még a rossz emlékű nap késő délutánján felmondta a szolgálatot. A nagyromániás tanácsos erre biztosan nem számított: Kiss László személyében mártírt adott a magyaroknak. Mert a lelkészt minden tordai – és nemcsak tordai – magyar saját halottjaként gyászolta. Fejcsóválva hitetlenkedtünk, amikor a 2004-es általános választásokat megelőző kampány idején C. V. Tudor nagyromániás pártvezér a meggyilkolt Ytzak Rabin izraeli miniszterelnöknek emeltetett szobrot. Akkor is, amikor felvette pártjába Nati Meirt, akitől most a pártvezér piszkos módon igyekszik megszabadulni. Most pedig egy nagy nézettségű tévéadó híradójában ilyenszerű kommentárt enged meg magának: Nati Meir sírt, hogy be akar jutni a parlamentbe. Gondoltam, annyi idióta bejutott már, hadd legyen még egy marha ott. Mondja ezt 2006-ban egy európai uniós felvételre váró, magát civilizáltnak tartó ország ismert politikusa, aki leplezetlen nacionalizmustól csöpögő retorikája dacára (vagy éppen amiatt?) másfél évvel ezelőtt szinte államelnök lett. A mocskolódás, a buta dühből, gyűlöletből, lenézésből fakadó durváskodás, káromkodás talán pártpolitika a nagyromániásoknál? A tordai városatya, aki a sors fintoraként mellesleg a tanács fegyelmi bizottságának elnöke, nem tett egyebet, mint fegyelmezetten követte pártvezére sokszor látott-hallott példáját. C. V. Tudor azt ígérte, kivizsgálja az ügyet, és ha hibásnak találja, megbünteti a tordai tanácsost. Őszinte kíváncsisággal várom döntését. Én már azon is csodálkoztam, hogy nem vette azonnal védelmébe párttagját, és nem vádolta azonnal a szerencsétlen sorsú lelkészt, aki „minden bizonnyal rászolgált a kitámadásra". Egy kevés diplomácia mégiscsak ragadt volna „majdnemőelnökségére"? Hiába köszönsz, a jegyes néni nem válaszol. Ronda a kenyeres, nem ad vissza aprót a hivatalnok, kioktat a villamosművek pénztárosnője, megleckéztet vélt sérelmeiért az idős bácsi a sorban... Ez az életünk, ez a kelet-európaiságunk, amely talán csak akkor kopik le némileg ezen ország polgárairól, amikor nyugat-európai beszédet hallanak, netán euró-dollárbankók zöldjét látják kivillanni a kövér pénztárcából. Vagy még akkor sem, mert: ez a mi országunk, akinek nem tetszik, elmehet! Ennek ellenére azt tartják, hogy a Dallas Pashamende féle, szerintük hamis valóságot mutató film, no meg a magyar egyetem ügyét Brüsszelben ismertető-hangoztató romániai vagy anyaországi magyarok rombolják Románia hírnevét... A törvény betűje szerint kétségtelen, hogy nem történt gyilkosság Tordán. Minden emberi ítélet szerint azonban igenis, gyilkosság történt. Reméljük, Kiss László halála nem volt hiábavaló. Nem szabad hagynunk, hogy hiábavaló legyen. Adja az ég, hogy sajnálatos áldozatának súlya, értéke a tordai magyarság kincsévé váljon. És hogy ne csak annyit tegyenek, hogy szépen beszélnek hajdani lelkészükről, hogy könnycseppet törölnek szemükből miatta minden február végén, ne csak annyit, hogy kopjafát állítanak neki, és közben emlékét hagyják az évekkel megkopni, mígnem 15 év múlva neve már semmit sem mond az akkori kamaszoknak. Áldozatából táplálkozva kövessék nemes céljaikat, és tegyenek azért, hogy gyermekeik sok-sok évszázadon át a Kiss László önálló magyar tordai iskola diákjai legyenek.
 
http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/lap.php?datum=20060306#E14E22

Szabadság

Megengedhetetlen az etnikai alapú politizálás

(1., 4. oldal)

Közös nyilatkozatban ítélték el az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a 34 éves Kiss László tordai lelkész halálához közvetlenül hozzájáruló, etnikai alapú személyeskedést és a Nagy-Románia Párt tordai tanácsosainak viselkedését.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Dr. Jakubinyi György, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Dr. Pap Géza, valamint az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Dr. Szabó Árpád az általuk képviselt magyar történelmi egyházak nevében mélységes felháborodásukat fejezték ki a február 28-i tordai tanácsülésen történtekkel kapcsolatban. „A 21. század elején megengedhetetlen az a szűklátókörű, etnikai alapú politizálás, amely Románia parlamentjében, megyei és települési önkormányzatokban, a tömegtájékoztatási eszközökben, valamint a társadalmi és polgári élet különböző területein egyaránt fellehető" – vélik, hozzátéve: „a teremtő Isten azért adott nekünk szívet, hogy szeressünk, és nem azért, hogy gyűlöljünk".
A történelmi egyházak vezetői a tordai önkormányzati ülésen történteket annál súlyosabbnak tartják, hogy 1568-ban a világon elsőként éppen Tordán foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Éppen ezért különösen fájó, hogy „Tordát ma főként a szélsőséges politizálás jellemzi".
A nyilatkozat alulírói felkérik az országos és helyi politikai erőket és a román polgárokat, hogy tegyenek meg mindent a gyűlölet felszámolásáért, a tordai közigazgatást pedig felkérik, hogy támogassák a tordai magyarság közösségi jogainak érvényesülését, beleértve az önálló magyar iskola létrehozását és működtetését.
A február utolsó napján történtekkel kapcsolatosan tegnap hivatalos állásfoglalásban fejezte ki mély felháborodását a tordai RMDSZ is, elítélve egyben, hogy az NRP-s Ioan Găină tanácsos az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkre vonatkozóan a „díszpéldány" jelzőt használta.