1568-as tordai országgyűlés emlékére

Lekció: ApCsel 5,33-42

Textus: 1 János levele 5,4: mert ami az Istentől született legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, az a mi hitünk.

Kedves Testvéreim, mint a Bartók Béla Unitárius Egyházközség lelkésze, Léta Sándor, tisztelettel és szeretettel köszöntelek itt az imaházban megjelenteket és minden kedves rádió hallgatót határon innen és túlról, Unitárius Egyházunk ezen nagy ünnepén, az Újbudán működő Bartók Béla Imaház és Kulturális Központból.

Régi terve valósult meg egyházközségünknek azáltal, hogy ebből a templommá szentelt hajlékból szólhatunk hozzátok, hiszen ebben a kerületben lakik egyházközségünkhöz tartózó híveink nagy többsége.

Végre lehetőséget biztosítunk mindannyiunk számára ez imaházunk teljes felújítása után, hogy itt imádkozhassunk, Istentiszteleteken vehessünk részt, szeretetvendégségeknek és kulturális rendezvényeknek adjunk otthont, amelyek emelik nemcsak unitárius egyházunk, hanem Újbuda elismertségét is.

Ez alkalommal, a rádió hullámhosszán keresztül is szeretném megköszönni mindazoknak, akik bármilyen segítséggel hozzájárultak ez imaházunk elkészítéséhez.

Kedves Testvéreim, minden fontosabb eseménynek, valaminek a megalakulásánál számon tartanak egy pontos indulási időpontot és történetet.

Unitárius Egyházunk megalakulása is egy ilyen fontos történelmi tényhez kapcsolódik, az 1568. január 6-13 között tartott tordai országgyűléshez.

Abban az időben mindig év elején tartották az országgyűléseket. Fontos volt már az esztendő kezdetén megbeszélni az ország ügyét, előre tervezni.

Az erdélyi fejedelemség valláspolitikáját a recepta religió – bevett vallások határozta meg. Ez azt jelentette, hogy Izabella és János Zsigmond uralkodása alatt és utána az országgyűlés kézbe vette a vallási ügyek rendezését. Céljuk az volt, hogy megszüntessék a vallási viszályokat, rendet teremtsenek az önálló erdélyi fejedelemségben és rendre befogadták a reformáció fő irányait.

1557-ben a lutheri reformációt, 1564-ben a helvét-svájci református vallási irányt, majd 1568-ban az unitárius vallást ismerték el.

Tordán, az országgyűlés első pontjaként, a vallás ügyét tárgyalták.

A vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a következő határozatot hozták: A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot, kiki az ö értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ö lelke azon meg nem nyugodván, de tarthasson olyan  prédikátort, akinek tanítása őneki tetszik. Ezért pedig senki a superintendensek közül, se mások a prédikátorokat meg ne bánthassák, a religióért senki se szidalmaztassék, az előbbi konstituciók szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétől való megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, az hallásból lesz, mely hallás Isten igéje által van.

Jó lenne ha beleivódna a magyar köztudatba, hogy létezik egy olyan fogalom - a vallási és lelkiismereti szabadság - melyről unos-untalan hallhatunk a rádióban a televízióban, olvashatunk a sajtóban, bár megélését a közéletben sajnos igen sokszor nem tapasztaljuk, melynek tőrvénybe iktatásával hazánk nemcsak Európát, hanem az egész világot megelőzte.

Amikor mi ma a szabadság eszméjét ki tudja milyen torz formájában visszaimportáljuk, ne feledjük, hogy ennél sokkal minőségibb és értékesebb változata van saját birtokunkban, amit elődeink már régen vallottak és megfogalmaztak, de mára elfeledtük vagy mellőzzük.

Az 1568 január 6-13 napjain tartott országgyűlést elődeink nagyra értékelték. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Torda-Aranyos vármegye és Torda város a Millenniumra, épp a Tordai Országgyűlést ítélte olyan nevezetes eseménynek, amelyik megérdemli, hogy megörökítsék festmény formájában. A festmény elkészítésére a kor neves festőjét, Kőrösfői Kriesch Aladárt kérték fel, aki 1896-ban, éppen azt a jelenetét festette meg, amikor Dávid Ferenc az Unitárius Vallás megalapítója, János Zsigmond fejedelem és az erdélyi Rendek jelenlétében kihirdeti a vallási türelmet és a lelkiismereti szabadságot..

Az unitárius reformációnak 438. évfordulóján minden földi kincsnél drágább öröksége szól hozzánk a felolvasott bibliai versekben: mert ami az Istentől született legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, az a mi hitünk. Örömmel tölt el, hogy egy ilyen hitnek a birtokában vagyunk mi is, amely Istentől született.
Ebben erősít meg minket Gamálliel tanácsa is az Apostolok Cselekedetei könyvéből: ami emberektől született előbb utóbb megsemmisül, de ami Istentől született megmarad.

Hisszük és meg vagyunk győződve, hogy Isten minden embert szabadnak teremtett, szabad akarattal ruházott fel. Pál apostol figyelmeztet a Galatai gyülekezethez írott levelében: 5,13 : Mert Ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.

Ebben a szellemben prédikált és tanított Dávid Ferenc, a mi nagy apostolunk és első püspökünk, akinek lelke és szellemisége türelmesebbé, jézusi békességűvé és a lelkeket korlátlanul felszabadítóvá tette vallásunkat.

Dávid Ferenc mondta: Istennek képére és hasonlatosságára, jó cselekedetre újonnan teremtett emberek vagyunk, hogy Krisztus az igaz hit által mi bennünk lakózzék és az ő törvénye a mi szívünkbe beirattassék.

A hit Isten ajándéka, mely hallásból van, és a hallás Isten igéje által.

A hit szabadság nélkül csak bilincs, a lélek bilincse…

A szabadság nélküli, bilincsbe vert lélek csak pince-világosságban sínylődő színtelen virág.

A „bércre esett” fa a világosság felé törekszik, s így minden mellette álló fát túl akar nőni.

De egyszál magában emelkedik felfelé az ég felé, és nem elnyomva a mellette levőket.

Dávid Ferenc lelki egyénisége legszabadabb kifejlődése az, amikor nem kényszerít senkit elveinek elfogadására, mert azt tartotta helyesnek, ha minden ember lelke meggyőződésének sugallatára hallgat. A más véleményen levőkkel szemben pedig jézusi türelmet mutatott.

E korlátlan lelki s gondolati szabadságra és igazságra törekvő hallhatatlan szellem fensége tükröződik vissza a tordai országgyűlés határozatában, mely egyúttal biztosítja az unitárius reformáció folytonosságát. Mert ami Istentől született megmarad …. S ez a mi hitünk.

Mert az unitárius reformáció folyamata hallhatatlan és örök, mint az emberi szellem és lélek szabadságra való törekvése. Sajnos minden korban vannak, akik ezt a szabadságot korlátozni, sőt elvenni akarják, ma már a különféle eljárások és módszerek alkalmazásával is, sokszor a szabadságnak a jegyében és hangoztatásával. Van, aki képes ökölre menni, a törvényszékre menni a szabadságáért. Hát ez a szabadság meggyalázása, amikor perelni kell érte.

Szabadságra születtünk, és szabad gondolkodásáért, hitéért nem kellene baj, megtorlás érjen senkit, akkor, amikor hasznára akar lenni az emberiségnek, magyarságunknak.

E nagyszerű törvénynek köszönhetően, mi unitáriusok az elmúlt 438 év során, arra törekedtünk, hogy gazdagítsuk egyetemes magyar kultúránkat és történelmünket, aminek eredményeként sikerült minden üldözés, mellőzés, nehéz történelmi körülmények között is megmaradnunk, miközben tiszteltük és tiszteljük ma is a többség hitét, miközben toleránsak voltunk és vagyunk a mássággal szemben, de elvárjuk, hogy velünk szemben is hasonlóképpen viszonyuljanak.

A vallásszabadságot azóta több törvény is biztosítja: de a tordai határozat volt a sorban az első, mely négy felekezetnek biztosította a vallási és lelkiismereti szabadságot.

Ez számunkra unitáriusok számára jelenti azt a nagyszerű tényt, hogy egyszerű és közérthető hitünk több mint négy évszázadon át megtartott és megtart minket az evangélium tiszteletében, Jézus követésében, továbbá nemzetünkben és nem utolsó sorban nyelvi és vallási kisebbségi létünkben. Ha kevesen is vagyunk, mert mi unitáriusok soha nem a mennyiségre, hanem, a minőségre alapoztunk, - a létszám kevés voltát minőséggel lehet gyarapítani - mindig hozzá tudtunk adni valamilyen értéket, nemzeti értékeinkhez, valamint magyar alapítású vallásunkkal színessé és sokrétűvé tenni magyar kultúránkat.

"Mennyivel jobb esélyeink lennének, ha a Nyugatnak a magyarról nem a gulyás vagy valami más jutna eszébe, hanem az a nép, amely elsőként emelte törvényre a hit szabadságát, a személy szabadságát”

Az erdélyi reformációhoz hozzájárult maga János Zsigmond fejedelem is, aki megengedte a szabad vitatkozást a vallási kérdésekben, olyannyira, hogy az Európából ide menekült, a máglyahalál elől elmenekült tudósok, orvosok, papok, radikálisan gondolkodók biztonságban érezték magukat. Borsos Sebestyén feljegyezte krónikájában, hogy mindenütt mindenki a hit dolgáról beszélt, Dávid Ferenccel az élen. És amíg Erdélyben, közép-kelet Európában szabadon lehetett vitatkozni vallási témákban, addig Európa nyugati részében üldözték és a halálba küldték a szabadon gondolkodókat.

És még most is, 438 évre rá, napjainkban is tapasztalhatunk mindenféle türelmetlenséget. Itt most nem említem a különböző népcsoportok, társadalmi osztályok állandó súrlódását, hanem csal a vallási türelmetlenséget emelném ki.

Az elmúlt nyáron Norvégiában egy olyan dán nyelvű egyházi alaptörvényt láttam, amelyben fehérre feketével meg van írva, hogy az áriánusok, azaz az egyistenhívők halálra ítéltessenek. És ez Norvégiában, most a 21. században, egy demokratikus királyságban, az államegyházban ez az alaptörvény még mindig érvényes. Mentségük kevés, hogy ezt az alaptörvényt még Luther Márton írta a 16. század közepén. Azóta semmi változás nem történt.

És éppen az a csodálatos, hogy az erdélyi fejedelemségben már 1568-ban megfogalmazódott a szabad vallásgyakorlatra való igény.

Dávid Ferenc mondotta, hogy: „Akiket Isten lelke megvilágosított azoknak nem szabad hallgatni, és az igazságot sem rejthetik el”.

Ebben a Dávid Ferenci és a tordai országgyűlési szellemben, a hit, a remény és a szeretet áldott érzéseivel az igazság keresésére és a szabadság megélésére köteleztük el magunkat.

Mert annál többet ér egy törvény, minél többet megvalósítanak belőle. És minél többet meg lehet valósítani belőle, minél többen megvalósításra törekszenek, annál inkább igazolja, hogy Istentől származik és annál maradandóbb lesz.

Ez a lelkiismereti és vallásszabadság törvénye. Ámen!

Léta Sándor
Budapest, Bartók Béla Unitárius Imaház és Kulturális Központ, Újbuda
2006. január 15. vasárnap