Hitelvek és eszmerendszer

"Sehol sem tanuljuk Isten igéjéből, hogy az Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni."
"Az Istennek önmagának eleitől fogva gondja volt és lesz az ő igazságára."

Dávid Ferenc

Bevezető
"Urunk őfelsége, amint az ennek előtte való gyűléseken országával együtt végzett a religió dolgáról, azonképpen a mostanin is ezt megerősíti, hogy ti. a prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot kiki az ő értelme szerint, és a közösség ha venni akarja jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván; de tarthasson olyan prédikátort, akinek tanítása ő neki tetszik. És ezért senki a szuperintendensek közül, se mások, a prédikátorokat meg ne bánthassák, a religióért senki ne szidalmaztassék, az előbbi konstitutiok szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért más bárkit is fogsággal vagy helyétől megfosztással fenyegessen; mert a hit Istennek ajándéka, az hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által vagyon."

Ezzel a törvénnyel kezdődött az unitárius szellemiség története. Különös mozzanata ez az európai történelemnek. Talán a fenyvesrengetegekkel borított havasoknak köszönhető ez a szabad szellem, melyek Európa keleti határán fekvő erdélyi medencét körbeveszik. Talán a határvidék őrzésével megbízott székelység kiváltságos helyzetének. A susogó fenyő- és lombhullató erdők, virágos rétek "szabad székely"-ének józan barátságossága tette lehetővé, hogy minden embert elfogadjon hitével, babonáival együtt. Talán a természet volt az egyetlen hatalom, melyet elismert és a természetes észjáráshoz szokott értelme a történelmi lehetőségben megtagadva minden külső tekintélyt és misztikumot, nyugalmat és nagyvonalú magabiztosságot adott neki abban a hitben, hogy "Isten egy, aki lélek".

Az 1568. januárjában kihírdetett lelkiismereti és vallásszabadság törvénye az unitárius hitfelfogás egyik legfontosabb alaptételének az érvényesülését jelentette. Egy ország fogadta el ezt az alapelvet, először a nyugati keresztény világ történetében. Sajnos rövid ideig. 3 év múlva gyakorlatilag véget is ért. Ez a három év volt a hivatalos unitarizmus virágkora ebben az értelemben, amelyet követett a megalkuvások, védekezések és veszteségek hullámzó, küzdelmes folyamata. A racionális kulturális áramlatok fölemelték, a keresztény missziós szellem felébredése pedig visszaszorította ezt a szellemiséget, mely makacsul ragaszkodott "Jézus követésé"-hez a földről az egekbe emelő imádása helyett. Ráadásul az ész, a ráció nevében.

Milyen lehet egy olyan - általában értelmiségi körben elszigetelten megnyilvánuló - keresztény hitforma népi vallás változata, amely a rációt tartja legfontosabbnak a lelkiimeret mellett vallásos hite teológiai megfogalmazásában is?

Akit - a nyugati kultúrán belül - a vallás világa érdekel, annak érdemes megismerkedni a harmadik felekezettel, amely a reformáció lelkiismereti forrongásai között megszületett és magyar földön egyházzá szerveződött. Mit tanít Európa dogmatikus századai - és 40 év ateizmus - után a mai szekularizált és racionális világban az erdélyi és magyarországi unitarizmus "racionális keresztény vallása".

Az unitáriusok (= egységhívők) egyrészt a vallási kisebbségi sors és az állandó kényszerű védekezés miatt arról voltak a dogmatikus keresztény világban ismertek, hogy miben nem hisznek. Az unitárius vallás egyszerű hitrendszerű pozitív vallás. Egyszerűsége a reformáció korában megnyilvánult azon igénynek a kielégítésére való törekvésből következett, amely a vallás értelmi-érzelmi világát közelebb próbálja hozni, reálisabbá, megérthetőbbé és érzelmileg átélhetőbbé próbálja tenni. E vallásból a közvetítő személyek és tárgyak, vagyis a szentségek és szimbólumok hiányoznak. A gyereklelkű hívő ember egyedül áll az élő világegyetem külső és belső rejtélyeivel szemben.

A kereszténység főbb ágaiban megszokott dogmarendszerekkel szemben - hűen a lelkiismereti szabadság eszméjéhez - az itt következő eszmerendszert az unitáriusok hitelveknek nevezik, amik meggyőződésük szerint épp úgy ki vannak téve a fejlődéssel együtt járó felismerések hozta változásnak, mint minden szellemi vagy anyagi természetű tudomány.

Hitelvek és eszmerendszer
Isten egy, aki lélek, a világ teremtője és fenntartója. A teremtés folyamatát illetően az unitáriusok a mindenkori tudományos állásfoglalást fogadták el, azzal a kiegészítéssel, hogy e folyamatos fejlődés mögött célirányos szellemi erőt látnak. Isten személyes hatalom, aki teremtményeiről gondviselő tevékenysége által gondoskodik. "Isten lélek, ezért akik őt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják."

Az ember Isten legnemesebb teremtménye, értelemmel, öntudattal és lelkiismerettel rendelkező lény. Isten az embernek jóra való képességet és szabad akaratot adott. Az értelem és a lelkiismeret segítségével az ember különbséget tud tenni erkölcsi jó és rossz között. Továbbá szabad akaratából következően képes és szabad arra, hogy e kettő között válasszon. Ha a jót cselekszi, Isten, önmaga és az emberiség javára cselekszik. De szabad akaratából kifolyólag ennek ellenére is cselekedhet, gyarlóságból, tökéletlenségből ill. tudatlanságból. A szabad akarat erkölcsi önállóságot jelent, a helyes és helytelen cselekedetekből való tanulás és fejlődés lehetőségét, ezáltal ugyanakkor az egyéni üdvösség önerőből való elérésének lehetőségét és biztosítékát. Az embert ebben a törekvésben Istennek az egyénre is kiterjedő gondviselése és ereje, a szentlélek segíti. Az ember rendeltetése Isten országának megvalósítása a földön, ami a pozitív adottságok kiteljesedését jelenti társadalmi szinten. Az ember legértékesebb tulajdonságai: hit, szabadakarat, lelkiismeret és szeretet. Az emberek Isten gyermekei és egymás testvérei.

Jézus Isten legjobb gyermeke, mert életét a legteljesebb mértékben alárendelte Isten akaratának. Jézus ember volt. Zsidó valláserkölcsi tanító, akit az unitáriusok követendő példaképnek, valláserkölcsi életük tanítómesterének és annak megélésében példamutatónak ismernek el. Jézus tanításából lehet megismerni, milyen kell legyen Isten országa. Jézus tanításának legfontosabb része "a szeretet kettős parancsolata": Szeresd az Istent és szeresd felabarátodat, mint magadat.

A Biblia gyűjteményes ember alkotta mű, amely Istentől ihletett zsidó és keresztény valláserköcsi tanítók tanításáról szóló írásokat, krónikások beszámolóit és szépirodalmi műveket tartalmaz. A Bibliában található írások az ókor századai folyamán születtek. Ez azt jelenti, hogy isteni ihletettségük mellett magukon hordozzák az illető történelmi kultúrkör jellegzetes vonásait, világszemléletét, felismeréseivel és tévedéseivel együtt. Ezért az unitárius teológia a felekezeteken kívül álló tudományos bibliakritika eredményeit követi és fogadja el a szövegek értelmezésében és értékelésében. Az unitáriusok számára a Biblia legértékesebb része az Újszövetség, ezen belül az evangéliumok, amelyekből Jézus életét és tanításait meg lehet ismerni.

Az egyéni élet célja még az üdvösség elérése. Ez a lelki-szellemi állapot és a jócselekedetek jutalma azonban tapasztalhatóan nem, ill. nem mindig érhető el a földön. Az unitáriusok hisznek az örökélet-ben, az anyagi életen túl, ahol a halhatatlan lélek elnyeri jutalmát életének megfelelően. Az unitárius vallás gyakorlati (hit és cselekedet egyformán fontos), evilági vallás, abban az értelemben, hogy a fenti hitelvekkel ellentétben ez utóbbi eszmében való hit számukra önmagában elégséges, tehát részletesebb kifejtésével nem foglalkoznak.

A keresztény (általában három napos) ünnepek a fenti alapelvek alapján a következő unitárius értelmezést nyerik:
- karácsony Jézus születésének emlékünnepe,
- húsvét a lélek halhatatlanságában való hitnek az ünnepe,
- pünkösd a tanítványok öntudatra ébredésének ill. Jézus eszméi győzelmének az ünnepe,
- őszi hálaadás ünnepe (szeptember utolsó vasárnapján).

Szertartások:
- keresztelés ("az egy, igaz Isten nevében", "Jézus követésére");
- konfirmáció (általában valamely fenti ünnep alkalmával, az egyéves vallásórák után a növendék számot ad ismereteiről a "káté" kérdés-felelet könyvecskéje alapján);
- házassági eskü;
- temetés;
- úrvacsoravétel (minden fent megemlített ünnep első- és másodnapján), melynek értelmezése: emlékezés Jézusra és az őt követők közösségéhez való tartozásról való tanuságtétel.

Összeállította: Gazdag Árpád


Vissza a címoldalra

Első mentés dátuma: 1999. december 6.
Utolsó frissítés dátuma: 2005. január 12.

© 1999. Minden jog fenntartva.