I.       II.       III.       IV.       V. - VI.       VII. - VIII.        IX.

IX.  Szertartások

115. Milyen szertartásaink alapulnak Jézus tanításán?

    Jézus tanításán két szertartásunk alapul: a keresztelés és az úrvacsora.

116. A keresztelésen és úrvacsorán kívül még milyen szertartásaink alakultak ki?

    A keresztelésen és az úrvacsorán kívül a következő szertartásaink alakultak ki: konfirmáció, házasság megáldása és a   temetés.

117. Milyen hatást tulajdonítunk a szertartásoknak?

    A szertartásoknak valláserkölcsi életünket erősítő hatást tulajdonítunk. A szertartások kötelességeinkre figyelmeztető eszközök, melyek Jézus példájának követésére és a jócselekedetek gyakorlására indítanak.

118. Mi a keresztelés?

    A keresztelés az a szertartás, mely által a keresztény egyház tagjaivá válunk.

    Szoros értelemben véve a keresztelés senkit sem tesz kereszténnyé. A keresztelés csupán ünnepélyes kinyilvánítása a szülők és keresztszülők részéről annak, hogy keresztény hitüket nagyra becsülik s azt óhajtják, hogy gyermekeik is abban nőjenek fel és éljenek.

119. Mikor kell megkeresztelkedni?

    Hogy mikor kell megkeresztelkedni, arra nézve Jézus határozott időt nem rendelt. Régen a keresztények akkor keresztelkedtek meg, amikor hitükről vallást tudtak tenni. Most az a szokás, hogy a keresztény szülők gyermekeiket még csecsemő korukban megkereszteltetik.

120. Ha valaki kereszteletlenül hal meg, elkárhozik-e?

    Ha valaki kereszteletlenül hal meg nem kárhozik el, mert a keresztelés magában senkit sem üdvözít.

121. Helyes-e elmulasztani a keresztelést?

    A keresztelést elmulasztani nem helyes és nem is szokta senki, aki Jézus tanításait és az egyház szertartásait tiszteletben tartja.

122. Mikor tudjuk meg, hogy a keresztelés mire kötelez?

    Hogy a keresztelés mire kötelez, azt a konfirmáció alkalmával tudjuk meg.

123. Mi a konfirmáció?

    A konfirmáció az unitárius hitben való megerősödés kinyilvánítása, a konfirmáció által az egyház önálló tagjai leszünk és Isten előtt felelősséget vállalunk minden cselekedetünkért és hithűségünkért.

124. Mi által válik teljessé a konfirmáció?

    A konfirmáció az úrvacsora vételével válik teljessé, melyben ez alkalommal részesülünk először életünkben.

125. Mi az úrvacsora?

    Az úrvacsora az a szertartás, mely által Jézus halálára emlékezünk és példája követésére buzdítást nyerünk.

126. Honnan ismerjük az úrvacsora történetét?

    Az úrvacsora történetét az evangéliumokból és Pál apostol első korinthusi leveléből ismerjük meg. Eszerint: Jézus halála előtt való este összegyűjtötte tanítványait és velük a hagyományos húsvéti bárányt elfogyasztotta. Mikor a vacsorának vége volt, Jézus kenyeret vett a kezébe, megtörte, megáldotta és rendre adta a tanítványainak, ezt mondva: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik". Azután vette a bort, hasonlóképpen megáldotta s tanítványainak rendre adta és így szólott: "Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, mely tiérettetek kionttatik." S mind a kenyér, mind a bor kiosztásánál hozzátette: "Valahányszor ezt cselekszitek, az én emlékezetemre tegyétek."

    Lásd: 1 Korintus 11,23-26

127. Miért nevezzük ezt a szertartást úrvacsorának?

    Ezt a szertartást azért nevezzük úrvacsorának, mert Jézus először vacsora alkalmával gyakorolta.

128. Miből áll az úrvacsora?

    Az úrvacsora kenyérből és borból áll.

129. Mit értünk ezen a kifejezésen: "ez az én testem, ez az én vérem"?

    Ezen a kifejezésen: "ez az én testem, ez az én vérem" azt értjük, hogy az úrvacsorai kenyér Jézus megtöretett testét, az úrvacsorai bor pedig Jézus kiontott vérét jelképezi.

130. Kinek kell úrvacsorával élni?

    Úrvacsorával élni kell minden konfirmált unitáriusnak, aki Jézus emlékezetét tiszteletben tartja.

131. Kik nem élhetnek úrvacsorával?

    Úrvacsorával nem élhetnek az őrültek, részegek és a kisgyermekek, mert e szent vendégséget a közönséges evéstől nem tudják megkülönböztetni.

132. Hol élünk úrvacsorával?

    Úrvacsorával a templomban szoktunk élni, ahol a gyülekezet tagjai az egy kenyérből és borból való részesülés által felebaráti szeretetre és egyetértésre is buzdítást nyernek.

    A gyengélkedőknek, betegeknek és általában olyanoknak, akik nem mehetnek el a templomba, tartózkodási helyükön is kiszolgáltathatja a lelkész az úrvacsorát.

133. A bűnösök élhetnek-e úrvacsorával?

    A bűnösök élhetnek úrvacsorával és őket nem kell eltiltani az úrasztalától, mert a Jézusra való emlékezés elősegítheti megjavulásukat.

134. Az unitáriusok hányszor élnek úrvacsorával?

    Az unitáriusok évenként négyszer élnek úrvacsorával: karácsony, húsvét, pünkösd és az őszi hálaadás ünnepén.

    A felsorolt ünnepek kívül úrvacsorával élhetnek még az unitárius templomszentelés és zsinat alkalmával, ott, ahol templomszentelés és zsinat van.

135. Milyen   készüléssel kell az úrasztalához járulni, hogy annak méltó vendégei lehessünk?

    Hogy méltó vendégei lehessünk az úrasztalának, ahhoz belső, lelki készüléssel kell járulni.

    Hálát kell adnunk Istennek, hogy minket nemcsak testi, hanem lelki életre is teremtett.

    A tisztelet és szeretet érzésével kell megemlékeznünk Jézusról.

    Szeretettel és jóindulattal kell viseltetnünk felebarátaink iránt, kikkel mind egy Istennek vagyunk gyermekei.

    Hibáinkat és bűneinket megbánva fogadást kell tennünk, hogy ezentúl törekedni fogunk szívünk tisztaságát jobban megőrizni és Istenhez s önmagunkhoz méltó életet élni.

    Ezek együttvéve alkotják önvizsgálatunkat, mely nélkül hiábavaló az úrasztalához való járulásunk. Erre figyelmeztet Pál apostol is: "Próbálja meg minden ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik." 1 Korintus 11,28.

    A külső készülettel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy Isten a külsőre nem tekint, mindazonáltal az illendőség úgy hozza magával, hogy az úrasztalához tisztán és rendesen felöltözve járuljunk.

136. Készek vagytok-e úrvacsorát venni?

    Készek vagyunk úrvacsorát venni és hitünkről ezáltal is bizonyságot tenni. Egyben hálát adunk Istennek, gondviselő Atyánknak, hogy értelmünket felvilágosította és megengedte érnünk azt az időt, melyben alkalmassá lettünk arra, hogy az unitárius vallás igazságait és valláserkölcsi kötelességeinket megismerjük, hogy ezek által földi boldogságunkat és üdvösségünket munkáljuk.

    Az örökkévaló egy Istenben, gondviselő Atyánkban bízunk mi rendíthetetlenül. Az ő nevének legyen dicséret és dicsőség most és mindörökké.   Ámen!

Vége!

            I.       II.       III.       IV.      V. - VI.        VII. - VIII.        IX.