Jókai Mór: Egy az Isten

 

Idézet a regényből:

 

***

 

-  Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned az utat  odáig, ahol hitsorsosaim laknak. Ezt rendeli a törvény. Át kell térned  az én vallásomra.

 

 - Készen vagyok rá.

 

  Nem vagy rá készen. Az én templomom nem átjáróház egymással  találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más  vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom  tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb az  erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.” Neked  előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.

 

 - S hogyan ismerem meg őt?

 

 - Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent  könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod,  hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel  való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön,  akik elkezdik a szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik  megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak  lenni, bántalmakat megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt,  hűségért hűséggel fizetni, szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a  tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és  mindannak, ami benne van; örülni a munkának, a hűségnek, a  megbocsátásnak, a jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt  az egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az eredendő  bűnért, hanem saját lelkét lehelte belénk , hogy legyünk „boldog  emberek” abban, amiben ő „boldog Isten”! Akkor szeretni fogod az én  atyámfiait; akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene;  akkor nem fog neked fájni az én csókom.

 

-  Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy?

 

 - Mind jobbak ők nálamnál egytül egyig.

 

 - Akkor már szeretem őket.

 

És többé egyiküknek sem fájt a másik csókja.

S most aztán súghatta a nő: „Ed io sono la beata.”

 

***