Pestszentlőrinci Unitárius Egyházközség

 

1181 Budapest, Szervét Mihály tér 1.

Tel: +36 30 4791855; e-mail: ilona.szi (kukac) gmail.com

Lelkész: dr. Szent-Iványi Ilona

Gondnok:Giba Ferenc

 

  1. június 28-án tör ki az első világháború, amelynek Magyarországra nézve tragikus befejeződése az 1920. június 4-én aláírt Trianoni Békeszerződés, amikor az utódállamok kisajátították vagy menekülésre kényszeríttették az állami alkalmazottak jelentős részét. A váratlan roham nyomán nehéz helyzet teremtődött az országban, de főként Budapesten. A menekülteknek meg kellett ismerkedniük a vagonlakással, az alkalmi munkával, sőt a munkanélküliséggel is. Ezek az események Pestszentlőrincet is sújtották, de egy véletlen adottsága révén a nagyközség elöljárósága hozzá tudott járulni a letelepítési probléma megoldásához.

1916-ban a dr. Lipták és Társa Építési és Vasszerkezeti Gyár Rt. Pestszentlőrinc nagyközségben egy külön lőszergyárat létesített, amelyet kőfallal vett körül.

1920 után, a Trianoni békeszerződést követően menekültek érkeztek Pestszentlőrincre, akiket a Népjóléti Minisztérium a volt Lipták lőszergyár helyén telepített le. Az unitárius és nem unitárius menekültek a Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből érkeztek. A közös sors összekapcsolta őket és a lakók szorgalma, összefogása kedves kisvárost varázsolt az egykori gyártelepből, amely „Állami telep” néven maradt fenn 1977-ig.

Az unitárius lelkészi munkát: istentiszteletek tartását, a hitoktatási feladatokat a budapesti egyházközség lelkészei végezték.

1928-ban új, fiatal hitoktató, Pethő István került Budapestre Erdélyből. Munkaterületéhez az állami telep is hozzátartozott. Mint lelkész összefogta kis létszámú gyülekezetét. Biciklijével rendszeresen látogatta a hatalmas területet, valamelyik éppen ráérő kerékpáros hívének kíséretében. 7-8 helyen tartott rendszeresen istentiszteletet. Mint ifjúsági vezető cserkészcsapatot alakított, szervezte az egyetemi ifjúságot.

Pestszentlőrincen egy kultúrházzá előléptetett barakk nedves termébe jártak istentiszteletre és ott tartottak időnként családi összejöveteleket. De a vágy egyre nagyobb volt egy templom után. Az építéshez azonban nem volt meg a fedezet. 19.000 pengő költség-előirányzatból alig 1.800 pengő állott rendelkezésükre. Természetesen az építés kezdéséhez az engedélyt sem kapták meg. Viszont már nem várhattak tovább. Szerencsére a belügyminisztérium átengedett egy 10×10 méteres barakképületet templomcélra. Máthé Géza unitárius építészmérnök díjtalanul elkészítette a terveket. A többit elvégezte a gyülekezet. Az egyik szomszédos gyár területén megvettek egy összedőlt műhely épületet, mely a gyár terjeszkedési terveinek útjában állott. Odaadták 200 pengőért. Ingyenes közmunkával kitermeltek belőle 45.000 darab nagy méretű téglát és leszállították a kis épület mellé. Az ezt követő eseményekről így ír a gyülekezet lelkésze, Pethő István: „Ami ezután következett, az a hatvan székely család csodát érő legendája volt. Mintha életünkben Istenországa feszítette volna hatalmas erőit.”

  1. október 3-án volt az alapkőletétel. 1936. február 19-én volt az első istentisztelet a belül kész, de kívül még vakolatlan templomban. Április16.-án megkezdik a gyülekezeti ház és tanácsterem építését. 1936. június 17-én felszentelik a teljesen kész templomot és a hozzáépített gyülekezeti termet.

Amikor az épület elkészült, a berendezés következett. A padokat, a szószéket, az úrasztalát hozzáértők készítették. A templom padjait, csillárjait, a szószék faburkolatát Damonkos Albert műbútorasztalos presbiter készítette. Az első kis harmóniumot a Kispesti lakosú Czirmay György harmóniumkészítő presbiter készítette.

Megindult egy eredményes egyházi élet. A második világháború korai eseményei, a bombázások, sajnos nagy törést okoztak az egyházi életben. Az élet, a sok bánat, veszteség után lassan megindult. A gyülekezet a háború után újra talpra állott. A háborús idők miatt a még hiányzó lelkeket hívó harang hiányzott csak.

1948-ban Pethő István lelkész kisebbik fia súlyos betegségben szenvedett. A lelkészi család megfogadta, hogy gyermekük felépültével hálából harangot ajándékoz a templomnak. A szószéki kihirdetést tett követte. A gyülekezet is megkezdte a gyűjtést. Így közös összefogással a harang elkészült. A harangot méltó nagy ünnepléssel 1949 nyarán avatták fel.

1977-től a régi kertes házakból álló telepet lebontották és helyette tízemeletes beton házakat építettek. Az itt élő családokat – köztük az unitáriusokat – is elköltöztették Budapest más kerületeibe. A gyülekezet létszáma emiatt jelentősen csökkent.

Az 1990-es évektől ismét növekedni kezdett a gyülekezet létszáma, lassan az Erdélyből áttelepült családok is bejelentkeznek. Ma mintegy 200 család tartozik gyülekezethez, akiknek gyakran több órát kell utazniuk a templomig. Számtalan programmal próbálja az elöljáróság tartani a kapcsolatot régi híveikkel, illetve megismertetni a gyülekezetet és az unitárius vallásunkat még többekkel. A vasárnapi 11 órás istentiszteleti alkalmakon kívül gyülekezeti napokat, családi összejöveteleket is rendeznek szeretetvendégséggel.

A templomépítő Pethő Istvánt, Huszti János, László Andor lelkészek követték, majd dr. Jakab Jenő lett a gyülekezet lelkésze egészen 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ekkor Rázmány Csabát hívta meg az egyházközség a lelkészi állásra, aki 2000-ig végzett eredményes munkát. Őt követte Szász Adrienne lelkésznő 2009. január 31-ig, aki sokat tett a fiatalok bevonásáért, nyári hittantáborokat és különböző programokat szervezett.

2011 októberétől a gyülekezetben először beszolgáló, majd 2012. júliustól dr. Szent-Iványi Ilonát választotta meg lelkészének a gyülekezet.