Az Egyházközség története

1914. június 28.-án tör ki az első világháború, amelynek Magyarországra nézve tragikus befejeződése az 1920. június 4.-én aláirt Trianoni Békeszerződés, amikor az  utódállamok kisajátították vagy menekülésre kényszeríttették az állami alkalmazottak jelentős részét.. A váratlan roham nyomán nehéz helyzet teremtődött az országban, de főként Budapesten. A menekülteknek meg kellett ismerkedniük a vagonlakással, az alkalmi munkával, sőt a munkanélküliséggel is. Ezek az események Pestszentlőrincet is sújtották, de egy véletlen adottsága révén a nagyközség elöljárósága  hozzá tudott járulni a letelepítési probléma megoldásához.

1916-ban a dr. Lipták és Társa Építési és Vasszerkezeti Gyár Rt. településünkön egy külön lőszergyárat létesített, amelyet kőfallal vett körül. Ezt a területet a Népjóléti Minisztérium a menekültek részére adta át lakásgondjaik enyhítésére s "állami telep" néven maradt fenn 1977-ig. A menekültek nemcsak erdélyiek és unitáriusok voltak. Jöttek a Felvidékről, a délvidékről, unitáriusok és nem unitáriusok. A közös sors összekapcsolta őket és a  lakók szorgalma, összefogása kedves kisvárost varázsolt az egykori gyártelepből.

Az unitárius lelkészi munkát: istentiszteletek tartását, a hitoktatási feladatokat a budapesti egyházközség lelkészei végezték.

1928-ban új, fiatal hitoktató, Pethő István került Budapestre Erdélyből. Munkaterületéhez az állami telep is hozzátartozott. Elhivatott embernek mutatkozott, mindennel foglalkozott, ami hivatása teljesítésében segítette. Mint lelkész összefogta kis létszámú gyülekezetét. Biciklijével rendszeresen látogatta a hatalmas területet, valamelyik éppen ráérő kerékpáros hívének kíséretében. 7-8 helyen tartott rendszeresen istentiszteletet. Mint ifjúsági vezető cserkészcsapatot alakított, szervezte az egyetemi ifjúságot.

Pestszentlőrinc egy kultúrházzá előléptetett barakk nedves termébe jártak istentiszteletre s ott tartottak időnként családi összejöveteleket. De a vágy egyre nagyobb volt egy templom után. Az építéshez azonban nem volt meg a fedezet. 19.000 pengő költségelőirányzatból alig 1.800 pengő állott rendelkezésükre. Természetesen az építés kezdéséhez az engedélyt sem kapták meg. Viszont már nem várhattak tovább. Szerencsére a belügyminisztérium átengedett egy 10x10 méteres barakképületet templomcélra. Máthé Géza építészmérnök díjtalanul elkészítette a terveket. A többit elvégezte a gyülekezet. Az egyik szomszédos gyár területén megvettek egy összedűlt műhely épületet, mely a gyár terjeszkedési terveinek útjában állott. Odaadták 200 pengőért. Ingyenes közmunkával kitermeltek belőle 45.000 darab nagy méretű téglát és leszállították a kis épület mellé. Az ezt követő eseményekről így ír a gyülekezet lelkésze, Pethő István: "Ami ezután következett, az a hatvan székely család csodát érő legendája volt. Mintha életünkben Istenországa feszítette volna hatalmas erőit. Megcsattogtatta fenséges szárnyait a lelkesedés. A lassan ébresztgetett öntudat kiosztotta a munka eszközét kicsinek és nagynak. Kezdetét vette az egyik legszebb istentisztelet... Suhannak az ásók a drága magyar földben. Csattog a kalapács. Sikolt a fűrész. Pattognak a fehér mész szemecskék a vízben. Kézből-kézbe repülnek a téglák. Formálódnak a gerendák. Nőnek a vastraverzek. És ezt az imádságos igyekezetet templomi egységbe fogja össze egy megértett gondolat: amit az építő munkából a hívek végeznek el, az nem kerül pénzbe."

Segítettek a nyugdíjasok, aktív dolgozók, aki tehette akkor vette ki szabadságát. "Látni azt, hogy a kis egyházközség minden tagja a megpattanásig feszült odaadással és valami leírhatatlan szent vágyódással napestig dolgozik és velük együtt Isten iránti alázatos hálával reámosolyogni minden egyes fölrakott téglára, érezni fokról-fokra a beteljesült örömet.  Fölér ez a még szebb prédikáció megnyugtató ajándékával is. Költségvetésünk tételeit így dolgoztuk le anyagi erőink színvonalára. És a közös munkában így egyszerre két templomot építettünk. Azt az ég felé emelkedő drága épületet, amely hajlékot adott zsoltárainknak és imádságainknak és egy lelki épületet is, amely belül lakozik a falak között és élettel tölti meg, áldozatkész és alázatos emberi élettel az Istenházát és a templom falain kívül is egységbe fogja a híveket.

1935. október 3.-án volt az alapkőletétel. Február 19.-én volt az első istentisztelet a belül kész, de kívül még vakolatlan templomban. Április16.-án megkezdik a gyülekezeti ház és tanácsterem építését. 1936. Június 17.-én,   felszentelik a teljesen kész templomot és a hozzáépített gyülekezeti termet.

Amikor az épület elkészült, a berendezés következett. A padokat, a szószéket, az úrasztalát hozzáértők készítették. A templom padjait, csillárjait, a szószék faburkolatát Damonkos Albert műbútorasztalos presbiter készítette. Az első kis harmóniumot a Kispesti lakosú Czirmay György harmóniumkészítő presbiter készítette.

Megindult egy eredményes egyházi élet. A második világháború korai eseményei, a bombázások, sajnos nagy törést okoztak az egyházi életben. Az élet, a sok bánat, veszteség után lassan megindult. Minden család számot vetett: ki maradt meg, ki vett vándorbotot a kezébe? A gyülekezet a háború után újra talpra állott. Ismét sokan Erdélyből elszakadva itt találták meg az otthonukat, a baráti szeretetet. A háborús idők miatt a még hiányzó lelkeket hívó harang hiányzott csak.

1948-ban Pethő István lelkészünk kisebbik fia súlyos betegségben szenvedett. A lelkészi család megfogadta, hogy gyermekük felépültével hálából harangot ajándékoz a templomnak. A szószéki kihirdetést tett követte. A gyülekezet is megkezdte a gyűjtést. Így közös összefogással a harang elkészült. A harangot méltó nagy ünnepléssel 1949 nyarán avattuk fel.

A templomépítő Pethő Istvánt, - Huszti János, László Andor lelkészek követték, majd Jakab Jenő lett a gyülekezet lelkésze egészen 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ekkor Rázmány Csaba lett a gyülekezet lelkésze, aki 2000-ig eredményes, egyházépítő munkát végzett. Őt követte Szász Adrienne lelkésznő 2009. január 31-ig.