KELEMEN MIKLÓS

 

EGY 19. SZÁZADBELI  ERDÉLYI  UNITÁRIUS  PÜSPÖK:

ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR

 

 

Aranyosrákosi Székely Sándor korára az Erdély területére is kiterjedő Habsburg politika nyomja rá bélyegét, mely a család Európa fölötti uralmát kívánja elérni.

A család e korban jól ismert két tagja: Mária Terézia és II. József, kik szélsőséges politikájukkal szabnak irányt a birodalomhoz tartozó Erdély egyházi és politikai életé­nek. Mivel Mária Terézia a protestantizmusban látja a család fölemelkedésének legfőbb akadályát, annak fölszámolására törekszik. Fia és utódja, II. József némileg enyhíti anyja protestantizmus ellenes politikáját, de az akkori, rendi fölépítettségű Erdély elé­gedetlen kormányzati rendszerével. Az elégedetlenség - az országgyűlés megtartásá­nak hiánya, az erdélyi három nemzetiség jogainak semmibevétele, a jövevényeknek a rendekkel való egyenjogosultsága, a vármegyék jogainak felfüggesztése, a német nyelvnek hivatalossá minősítése - a rendi reform mozgalmakban fogalmazódik meg és tesz lépéseket a sérelmek orvoslására.

Bár az 1790 és 1795 közötti országgyűlésen a sérelmek megfogalmazódnak, de or­voslásukra határozott lépések nem történnek. Eredményként csak az országgyűlés jegyzőkönyének magyar nyelven való vezetése és egy magyar nyelvű „társaság" szüksé­gességének kimondása jelentkezik.

Míg Mária Terézia és II. József uralmára, a művészet terén a barokk, addig a biro­dalom keleti szárnyát képező Erdélyben a görög-római stíluselemeket tartalmazó klasszicizmus válik népszerűvé.

A korabeli magyar irodalomra a felvilágosodás és a romantika jellemző.

A felvilágosodás irodalmi kezdeményezői a bécsi magyar nemesi testőrség tagjai, az újítások ellen polemikus éllel föllépő felvilágosult írók, valamint azok, akik a tudomány terjesztését tartva szem előtt, új irodalmi műfajként a színműirodalommal és az utó­pisztikus államregénnyel jelentkeznek.

A II. József korában megoszló írótábor ellentéte a 19. század első felében kerül áthi­dalásra, mikor a „régi dicsőség" emlegetése kerül előtérbe, szabályozódik a magyar iro­dalmi nyelv és jelentkezik a szépirodalom.

A korabeli unitárius egyház életére a „türelmi rendelettel" fellépő egyházszervezeti intézkedések nyomják rá bélyegüket. Előtérbe kerül az iskolai oktatás rendje (Ratio educationis), az önképzés és az egyházi irodalom kérdése. Az unitárius egyházi írók elő­térbe helyezik a színháztörténelemmel, a neveléstudománnyal, a novella-, regény- és versírással való foglalkozást.

E kor neves irodalmárai sorába tartozik Aranyosrákosi Székely Sándor unitárius püspök is.

A család alapítója Székely Boldizsár és Joó Anna, kik 1610-ben Báthori Gábor feje­delemtől kapnak Siménfalván földbirtokot. Fiuk, Miklós, 1774-ben nyer címeres ne­mességet. Aranyosrákosi Székely Sándor apja, István, székelykáli unitárius lelkész, anyja Szabédi Szekeres Klára.

Aranyosrákosi Székely Sándor 1797. szeptember 18-án születik és október 4-én ke­resztelik meg. Bár apja naplót vezet, fia gyermekéveiről alig van ismeretünk. Zeneked­velő apja megtanítja hegedülni, és énekszeretete is gyermekkorában gyökerezik.

A falusi iskola alapvető tudományainak elsajátítása után, 1808-tól hat évet tanul a székelykeresztúri középtanodában, ahol mint bentlakó diák, részt vesz a lakószoba, a konyha, a tanterem, a diákok részére kötelező munkálataiban. Talán annyiban tér el ta­nulótársai többségétől, hogy nincs étkezési és ruházati gondja. Apja papi jövedelme le­hetővé teszi a gondok elkerülését.

Maga az iskola az ún. "klasszikus tudományok" elsajátíttatására törekszik. Arra készíti föl az ifjakat, hogy az egyház szolgálatában tanítói képesítést nyerjenek, de előképzettséget nyújt a kolozsvári főiskolán való tanulásra, majd annak végzésével papi szolgálatra is.

Aranyosrákosi Székely Sándor 1814 őszétől a János Zsigmond alapította kolozsvári "főgimnáziumban" tanul Mohos Dávid igazgató, Füzi János és Sylveszter György irá­nyításával. Itteni tanulmányi évei lefolyásáról nincs konkrét adatunk. A Székely keresztúrról Kolozsvárra fölkerülő ifjúnak meg kell küzdenie az akkori nagyvárosnak számító Kolozsvár igényeivel éppen úgy, mint az ott tanuló diákok szellemi fölényével.

Jó alkalmazkodó képességgel rendelkezve hamar beilleszkedik a kolozsvári diák életbe. Bekapcsolódik az Önképzőkör mozgalmába és a "Remény" című zsebkönyv író­gárdájába. Itt kerül kapcsolatba azzal a Döbrentei Gáborral, aki a magyar irodalom fel lendítése érdekében a kolozsvári tanuló ifjakat irodalmi tevékenységre buzdítja.

Gál Kelemen "A kolozsvári unitárius kollégium története" (1935) című munkájában megemlíti, hogy az iskola tanárai nem rokonszenveznek a Döbrentei-féle irodalmi kör újításaival. Mint a régi, görög-római irodalmi értékek képviselői, nem tudják értékelni azt az irányzatot, mely művelőinek képzettségét nem a görög latin, hanem a magyar mondai alakok mozgatják.

Így Székely Sándor - Döbrentei hatására - szakít a görög-római eszményekkel és az iskola falai között születő eposzkísérleteit ennek megfelelően alakítja. Próbálkozása hátterében nem a megélhetési szándék áll. Irodalmi munkássága mellett nem folytat propagandát. Megelégszik azzal, hogy írhat, s reménykedik, hogy valaki majd felvirá­goztatja a hazai múlt eseményeire épülő irodalmat. Tanuló éveiben ismerkedik meg Kazinczy Ferenccel is, akihez több tömjénező szonettet ír, akit azonban hidegen hagy a pártfogását kérő ismeretlen ifjú próbálkozása.

Székely Sándor eleget téve az etimológisták számára előírt köztanítói gyakorlatnak és elvégezve a főiskola klasszikai tagozatát, 1820-ban jogot hallgat. Mivel a dicső­szentmártoni zsinat akadémitának jelöli és a továbbtanulás költségeit neki kell előte­remtenie, jogi tanulmányait magánúton végzi.

Külföldi továbbtanulását 1820-ban, Bécsben kezdi. Ebben az időszakban az erdélyi protestáns ifjaknak a kormány - félve a német egyetemek szabadabb szellemének terje­désétől - nem engedélyezi ottani továbbtanulásukat. Így Székely Sándor is a bécsi egyetemre iratkozik be. Eleget téve a Kormányszék előírta kívánalmaknak, s bemutatva filozófiai és jogi tanulmányait igazoló iratait, elindulhatott bécsi útjára. A személy szállító postakocsira Szászsebesen száll föl, Lugoson és Pesten keresztül 1820. december 10-én érkezik Bécsbe.

Az egyetemen ágostai és helvét hitvallású, császári és királyi teológiai tanintézetbe iratkozik be. Itt az első félévben bibliamagyarázatot és általános teológiai tudo­mányokat hallgat, majd az általános egyháztörténelmet és a bibliai szövegmagyaráza­tot sajátítja el. Tanulmányai nem jelentenek egész napi elfoglaltságot, van elég ideje megismerni a város kulturális intézményeit, történelmi múltját és szokásait. Mivel jó német nyelvtudással rendelkezik, hamar beilleszkedik a „világvárosi" életbe. Alkalmaz­kodva az ottani viselethez és szokásokhoz, minden nehézség nélkül bejut azokba az intézményekbe, amelyek látókörét szélesíthetik. Sétái alkalmával megismeri a város történelmi nevezetességeit, és itt kezdi szövögetni a császárváros dicsőségét zengő verseit. Megismerkedik az irodalmat nagy mértékben befolyásoló neoklasszicista klopsztoki és a birodalmi romantikát fellendítő hormayeri irodalommal.

Bécsi teológiai tanulmányait 1822. április 26-án keltezett bizonyítványa alapján dicséretes eredménnyel végzi.

1822. május 7~n indul vissza Kolozsvárra, hogy megkezdje egyházi szolgálatát. Mi­vel az egyház megítélése szerint frissen szerzett tudását legjobban a torfiai egyházköz­ségben tudta gyümölcsöztetni, annak lelkészi állására nevezik ki. A bágyoni zsinat ha­tározata értelmében az ottani algimnáziumban hittant, görög és német nyelvet tanít. 1830-ban a dombói zsinat igazgatónak választja, s így hármas hivatalt tölt be: papit, tanárit és igazgatóit.

A fordai egyházközségről tudott, hogy egyidejű az unitárius egyház létrejöttével. Két templommal - a piactéri nagytemplommal és az újfordaival - rendelkezik. A város unitáriusságára jellemző, hogy az 1578. évi zsinaton 322 lelkész van jelen 425 egyház­község képviseletében. 1820-tól ezen egyházközség lelkésze, 1823-tál az algimnázium tanára is Aranyosrákosi Székely Sándor.

A fordai unitárius algimnázium először a piactéri nagytemplom körüli üres üzlethe­lyiségekben kap helyet. 1784-ben a régi iskolát templommá alakítják át, s az iskola a templom melletti házban működik.

A tanítást a rector végzi, jó előmenetelű „collaborator" néven ismert diákok segítsé­gével. Az iskola felügyeletét a zsinat gyakorolja. Az iskola igazgatói többségükben az egyház püspöki tisztségének későbbi betöltői, mint például Csanádi Pál, Járai János, Koncz Boldizsár, majd később Aranyosrákosi Székely Sándor.

A fordai provinciális kisvárosban Székely Sándor igyekszik otthont teremteni. 1823. május 6-án házasságot köt Csipkés Erzsébettel, ki házasságuk harmadik évében elhalálozik. Második feleségével, Köpeczi Nagy Rozáliával 1828. július 3-án lép frigyre, de hét év múlva ismét özvegyen marad. Mindkét felesége méltó segítőtársnak bizonyul. Csipkés Erzsébet irodalmat ismerő, virág és madárkedvelő, Köpeczi Nagy Rozália vallásos, költői lelkületű asszony, lelkes Kisfaludy Sándor rajongó.

Székely Sándort az 1832. augusztus 23-i nyárádszentlászlói zsinat Kolozsvárra ren­deli, ahol a főgimnáziumban a történelem és a hittan tanításával bízzák meg.

A főiskola életében Székely Sándor Kolozsvártól távol töltött évei alatt nagy változá­sok mennek végbe. Amikor itteni tanári állását elfoglalja, az igazgatói tisztséget Ótordai Székely Miklós tölti be, aki 1832 -től 1836-ig áll az iskola élén. Bár az iskola éle­tében jelen vannak a reformkori eszmék, az új iskolai törvények csak 1839-ben lépnek életbe. Székely Sándor tanártársai: Kriza János, Mikó Lőrinc és Jakab József. Az isko­la életéért is felelős egyházi főgondnok Augusztinovics Pál, aki 1832 tőt a Főkormány szék tisztviselője, s aki később több, mint 1200 holdas birtokát az egyházra hagyja.

Székely Sándor lelkiismeretes tanár. Anyagát nyugodtan, kissé lassan és halk han­gon, de figyelmet keltően és tartalmasan adja elő. A tanulóifjúság részéről tiszteletnek örvend. Az elsők között van, aki a diákok részére, kézikönyvi használatra, magyar nyelven, adatokban bő, forrásaiban korszerű és megfelelő stílusú tankönyvet ír.

Családi életében - kolozsvári tanársága idején - 1835-bee áll be újabb változás, amikor házasságot köt Hincs Zsuzsannával. E házasságból születő két fia még csecse­mőkorban elhalálozik, harmadik fia, Ádám, Kolozsváron levéltáros.

Székely Sándort 1830-ban az egyház főjegyzőjének választják. E tisztségében leginkább emlitésre méltó munkássága az egyházi énekeskönyv átdolgozása. E könyv 63 énekének szöveg szerzője. A munka költői formáját és eszmei tartalmát tekintve, fele te áll az előbbi öt kiadásnak. Dogmai kifejezései tisztultak, a modern unitarizmus felé hajlók. A könyvet prózában nyomják ki, és csak a Főtanács közbelépésére jelenik meg verses formában. Székely Sándor a szerkesztés munkáját a régi énekesköny alapján nagy gonddal, több régi éneket elhagyva és újakat felvéve végzi. Összeállításánál a rendszeres használatot tartja szem előtt, de kiveszi részét a betűszedés munkájából is.

A hét évig püspöki tisztséget betöltő Aranyosrákosi Székely Sándor nevéhez fűző­dik az 1848. évi XX. tc.-nek az Unitárius Egyházat az egész Magyarország területén tör­vényesítő határozata és a rendszeres lelkészképzés alapjainak megvetése.

Püspöksége alatt rendszeresen tart vizitációt az egyházközségekben. 1852 telén egy háromszéki hivatalos látogatásáról hazatérőben, Marosszentkirályon fejezi be életét. A kolozsvári „Demeter-kertben" helyezik örök nyugovóra. Emlékköve szívvel lanttal és egy könyvvel díszített. Arcképét előbb fia, később Simén Domokos örökítette meg.

Aranyosrákosi Székely Sándor nemcsak mint püspök, hanem mint irodalmár is a kor nagyjai közé küzdi föl magát. Mint irodalmárnak ismertek diákkori versei, ódái, szonettjei, idilljei, emlékkönyvbe írt versei és később, történelmi munkái.

Ma is ismert első verse az 1814-bee íródó „Ember" című, mely az Erdélyi Múzeum 5. füzetében jelenik meg. A két évvel későbbi, a „Tél", már óda, melyben szemben áll egymással az erdélyi és más tájegység. „Istene című ódája a régi alapon, de az örök Is­tent találja meg önmagában, illetve saját értelmében. „A tudóshoz" című ódája arra fi­gyelmeztet, hogy Istent a nemesre törekvő ember szeretetében lehet föltalálni.

Az ódák után az eposz műfajával jelentkezik. Eposzai példaértékűek, de nem sorol­hatók az irodalmi remekművek közé. Velük úttörő munkát végez.

Ismert eposza a még Bécsben íródó (1822) „Székelyek Erdélyben" című munka, amely bár alkalmas a nemzeti öntudat ébresztésére, nem kap kellő méltatást. Bár Toldy Ferenc (előbbi nevén Schaedel) származásánál fogva sem lelkesedik a magyar nemzeti irodalom születésén, de Vörösmarty vonatkozásában kénytelen rá fölfigyelni. Az utána következő irodalomtörténészek megelégednek a Toldy-féle ítélettel és a bibliai Pilátus kézmosással agyonhallgatásra ítélik. A három énekből álló munka a hunoknak Erdély­ben való letelepedését örökíti meg.

Három történelmi jellegű munkája ismert. „Az unitária vallás története Erdélyben” (1839), "Világtörténelem Dittmár szerint" (1844) és az „Erdélyország történetei" (1845). A történelmi események jobb megismerését célzó munkái az Erdélyi Múzeumban (1816) és a Koszorúban (1826) jelennek meg.

Emlékét elsősorban az unitárius egyház őrzi. Az unitárius történetíró, Jakab Elek szeretetteljes, segítőkész emberként mutatja be, ki más vallásúakkal szemben türelmes. Élményeivel családjának beszámoló, klasszikus írók munkáival bővelkedő "könyvtár" tulajdonos. Bár a köztudatban Aranyosrákosi Székely Sándor, mint Vörösmarty "előfutára" válik ismertté, tudni kell róla, hogy a 19. század egyháztörténelmének sok­oldalú és meghatározó szereplője volt.

E tanulmány emlékét kívánja szolgálni.

 

 

 

IRODALOM:

 

BENCZÉDI GERGELY: A tordai unitárius algimnázium igazgatói. Keresztény Magvető 1889.

BENCZÉDI GERGELY: Tordiai unitárius papok. Keresztény Magvető 1888.

BORBÉLY ISTVÁN: A magyar irodalom története. 2. kiad. 1978.

BOROS GYÖRGY: Aranyosrákosi Székely Sándor. Unitárius Közlöny 1895.

CSIFÓ SALAMON: Nagy püspökeink. 1910.

ENDRŐDI SÁNDOR: A magyar költészet kincsesháza. 1895.

FEKETE KÁROLY: Aranyosrákosi Székely Sándor sírja felett. Unitárius Közlöny 1897. GAAL GYÖRGY: Aranyosrákosi Székely Sándor püspökké választása és beiktatása. Keresz­tény Magvető 1987. 3. sz.

GÁL KELEMEN: A kolozsvári unitárius kollégium története. 1935.

JAKAB ELEK: Aranyosrákosi Székely Sándor. Figyelő 1882.

JANCSÓ ELEMÉR: Irodaclomtörténelem és időszerűség. 1972.

KANYARÓ FERENC: Aranyosrákosi Székely Sándor. Keresztény Magvető 1897. KELEMEN LAJOS: Művészettörténeti tanulmányok. 2. köt. 1984.

KISS ERNŐ: Lalán futása és a Székelyek Erdélyben. Egyetemes Philológiai Kőzlőny 1900.

MOLNÁR ISTVÁN: A székelykereszturi unitárius főgimnázium és az erdélyi művelődés. Ke­resztény Magvető 1996. 3-4.

PÉTERFI LAJOS: Aranyosrákosi Székely Sándornak „Székelyek Erdélyben" c. eposza. Ke­resztény Magvető 1889.

SZÁSZ KÁROLY: Emlékbeszéd Kriza János levelező tag fölött. 1878.

SZAUDER JÓZSEF: A magyar irodalom története 1849-ig. 1968.

TOLDY FERENC: A magyar nemzeti irodalom története. 2. kiad. 1878.

 

___________________________________________________________________________________________

 

 

MIKLÓS KELEMEN

 

A 19TH CENTURY TRANSYLVANIAN UNITARIAN BISHOP:

SÁNDOR ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY

 

Sándor Aranyosrákosi Székely was acknowledged as a man of letters. In 1830, he became Head of the Unitarian Church, then later was elected to become its bishop. Act No. XX of 1848, legalising the Unitarian Church throughout the entire territory of Hungary and laying the foundation for the regular training of nov­ices for the priesthood, is also linked with his name. During his termt as bishop he paid regular visíts to the various parishes. His epic poems were exemplary, but cannot be listed among the literary masterpieces. He achieved pioneering work with them. As a teacher at Kolozsvár he was among the first to write a modern stu­dents' textbook, considered as a reference work in the Hungarian language.

 

 

______________________________________________________________________________________________