Anyáknapi  versek

 

1 Anyanyelvemben őrizlek téged

            Horváth István

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfolythatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

 

2 Édesanyám, mit segítsek?

Létay Lajos

Édesanyám mit segítsek?

Cukrot törjek? Hozzak lisztet?

Megpörköljem tán a kávét?

Elszaladjak hagymaszárért?

Neked száz és száz a dolgod,

míg ebédünk egybehordod;

míg az asztal megterítve,

csak te fáradsz, te s megint te!

Ámde én nem hagylak téged,

tétlen mint is nézhetnélek?

S épp ma van lám neved napja,

hát így üld meg, mosogatva?

Édesanyám, mit segítsek,

hogy ne fáradj, légy mind frissebb?

Megtennék én mindent érted,

minden gondtól kímélnélek.

Hogy vidáman élj sokáig,

s ifjan lásd meg unokáid.

 

3 Édesanyámnak

Létay Lajos

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna

édesanyámnak adnám.

  

4 Anyáknak

            Kádár János

Édesanyám, anyám, anyácskám,

menedékem, kedvem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

menedékem, kedvesem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom.

Kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom:

ha megteszed én is virágzom.

Ha megteszed én is virágzom.

 

5 A kertbe ment

Áprily Lajos

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,

a virágosod és a pázsitod,

Én nem tudom, virágok ültetését,

ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve

júniusi vasárnap hajnalán,

beteg lábával és beteg szívével

bánatosan kertbe ment anyám.

Uram, tele volt immár félelemmel,

sokszor riasztó árnyék lepte meg,

de szigony-eres, érdes két kezével

még gyomlálgatta volna kertemet.

A kicsi teste csupa nyugtalanság,

s most elgondolni nem tudom, hogy ül.

Virágosodban könyörülj meg rajta,

hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

Mezőiden ne csak virágmagot vess,

virágaid közé vegyíts gyomot,

hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:

asphodelosod és liliomod.

 

6 Köszöntő

Fazekas Anna

Hajnaltájban napra vártam,

hűs harmatban térdig jártam,

szellő szárnyát bontogatta,

szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

pohárkába gyűjtögettem,

nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,

édesanyám mellé bújtam,

egy szó sem jött a nyelvemre,

könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,

kicsi lányát ölbe vette,

sűrű könnyem lecsókolta,

kedve szóval, lágyan mondta: 

„Be szép verset mondtál, lelkem,

be jó is vagy, kicsi szentem!"

S nyakam köré fonva karját

ünnepeltük anyák napját.

 

7 Féltél, anyám?

Áprily Lajos

Sírod körül harc volt, hadnép rohant,

vad ütközetben reszketett a hant.

Féltél, anyám? és gondoltál-e rám?

Te nem féltél, csak féltettél anyám.

 

8 Hálaadás

Dsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 

9 Az anyánk

Mécs László

Hej, ti vándor vén legények,

sorsosim, víg agglegények!

Hejehujás cigány élet,

a mi sorsunk: dáridó,

vérző szívet ámító.

Hideg fészek ami fészkünk,

A szívünkbe ha belenézünk,

kurjantunk és fütyörészünk,

ne hallja meg senki sem,

hogy búg bent egy requiem.

És egy este lámpa lobban,

szellem-szárnyon, halk-titokban,

zárt ajtókon át betoppan,

szíve szirmát szórja ránk,

ami édes jó anyánk.

Ránk tekint virágszemével,

ajka szól bölcső-zenével:

s mint szivárvány, úgy hull széjjel

minden álarc, ámító

lötty, virág és dáridó.

Visszavedlünk jó gyereknek

s karján bölcsős szeretetnek,

mélyről, mélyről megerednek

tiszta, régi könnyeink,

tengermélyi gyöngyeink.

O a jóság, szem-becézés,

csak csicsijjáz, csókol, néz: és

vad szívünkben minden vérzés,

bíbor-csermely elapad,

átkos ének elakad.

Mosolygása édes ünnep:

rávilágít minden bűnnek

gyökerére: mint kitűnnek

este mint a csillagok,

hogyha holdjuk fölragyog.

Megvigasztal, fölmagasztal,

illatos lesz lámpa, asztal,

megtelünk a szent malaszttal,

és elalszunk édesen,

csoda-csoda csendesen...

 

10 Anyai szó

Erdélyi József

Vertük a fecskefészkeket,

az istálló eresz alatt,

kínoztuk és csaptuk a földhöz

a kopasz fecskefiakat.

Nem hatottak meg a kifosztott

madarak sikongásai, -

játszottunk... Van-e különb játék,

mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,

hogy anyámnak megmutatom –

A szívemet cseréltem el

azon a végzetes napon,

az én ártatlanul kegyetlen,

öldöklő gyermekszívemet...

Anyám is jobban tette volna,

ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy

a fecske Isten madara,

s aki bántja, azt megveri

az Isten tüzes ostora.

Azt kérdezte: hogy esne nékem,

ha megfogna egy óriás,

s kitépné a két kezemet,

mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak

elmondtam: mit mondott anyám,

de félrelöktek. Nem fogott

rajtuk a jámbor tudomány.

Magam is maradtam, kis tudós,

egy játékommal kevesebb,

két kezem tisztább, mint a másé,

de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?

Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,

ne sajnáld a kicsit, a gyengét,

mert az erőseké s Föld,

kiknek szívében nincs bűnbánat,

se irgalom, se kegyelem!...

Fegyverrel bírják a világot,

és énnekem nincs fegyverem.

 

Nincs fegyverem más, csak a szó,

és nem hallgat rám a világ,

nem hallja meg, hogy sikoltoznak

fiaik után az anyák.

Nem hallja, hogy siratja rablott

szerelmes a szerelmesét, -

egy neveletlen, óriás,

vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,

gyilkos óriásgyermeket?

Ki fogja égi tudományra

a durva népvezéreket? –

Anyai szó! Angyali szózat,

isteni fegyver, tüzesen

szállj szívről szívre, szájról szájra,

se is némulj el sohasem!...

  

11 Anyád

Falu Tamás

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

minden pillanatban gondolt o reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,

félre tolt az útból, s elé o feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,

simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

akihez rossz voltál, az volt az anyád.

 

 

12 Virágosat álmodtam

Ágh István

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

 

13 Buba éneke

Weöres Sándor

Ó, ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék –

Minden este

morzsára, búzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék –

nyári éjen,

fehér holdsütésben,

elcsitulnék,

jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,

kerek égen,

csorogna a földre,

sárga fényem –

Jaj, de onnan

vissza sose járnék

anyám nélkül

mindig sírdogálnék.

 

14 Anyád szemében

Kiss Jenő

Anyád szemében

ott a nap;

sugarai rád hullanak,

hogy nőj te szépen.

Anyád szemében

ott a hold,

beteg, ha voltál, rád hajolt

a lázas éjben.

Anyád szemében

ott a víz;

a könny, ha utad félre visz,

jaj! baj ne érjen...

Anyád szemében

ott a tűz:

ha csüggednél, szívedbe tűz,

lobogjon, égjen!

 

15 Anyák némasága

Farkas Árpád

Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni.

Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér,

a villanó penge simulása benne hópuha muzsika.

Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek,

csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó késeket

mohó iszonyattal nézni.

Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények.

Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi.

Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő.

Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni,

ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak.

 

16 Mama

József Attila

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindig, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral az ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra,

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám,

s a ruhák fényesen, suhogón,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás o, -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

 

 

17 Fekete kenyér

Petőfi Sándor

Miért aggódol, lelkem jó anyám?

Hogy kenyeretek barna, emiatt?

Hisz meglehet, ha nincs idehaza,

tán fehérebb kenyérrel él fiad?

De semmi az! Csak add elém, anyám,

bármilyen barna is az a kenyér!

Itthon sokkal jobb ízű énnékem

a fekete, mint máshol a fehér!

 

 

18 A királyfi három bánata

Mécs László

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,

csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,

de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,

mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,

úgy ajándékozta anyasága tejét,

hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja, honnan, palástot kerített,

aranyos palástot vállamra terített,

fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,

ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,

mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,

mert az édesanyám izent a köveknek,

szíve ment előttem előre követnek.

Amíg o van, vígan élném a világom,

nem hiányzik nekem semmi a világon,

három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,

úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha o majd holtan

fekszik a föld alatt virággá foszoltan,

senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:

kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,

az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,

az o édességét meg nem hálálhatom,

ez az én bánatom, harmadik bánatom.

 

19 Az anyák

Szabó Lőrincz

Csak egy voltak kivétel, az Anyák

Szentek és ápolónők: a csodát,

a jelenést láttam bennük. A nagy

odaadást, az aggodalmakat,

a virrasztást, a könnyet, s mind, amit

a no szenved, ha otthon dolgozik,

a gondviselést. Hogy testileg mi a

férj, feleség s a család viszonya,

nem sejtettem-kutattam. Valami,

éreztem, előre elrendeli,

ki hol álljon, mi legyen, öröme,

bánata mennyi, milyen gyermeke,

és ezen változtatni nem lehet.

A férfi maga küzdi ki szerepét,

a nők az eleve elrendelés:

ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet...

Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?

 

 

20 Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

S tipegő léptem, gügyögésem

Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,

Más otthonba sohse térek,

Bármely családhoz, minden házba

Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet

Eléggé meg nem áldhatom,

Valakinek, ha százszor élek

Adósságom le nem róhatom.

 

21 Már megjöttünk e helyre

Már megjöttünk e helyre,

Anyák köszöntésére,

Anyám légy reménységgel,

Köszöntlek békességgel.

Amennyi a zöld fűszál,

Égen ahány csillag jár,

Májusban a szép virág,

Annyi áldás szálljon rád.

 

 

22 Jó anyámnak

Jó anyámnak két kezére

Csókjaimat hintem én,

Ezzel a két dolgos kézzel,

Áldd az Isten amíg él,

Jó anyámnak két kezét,

Álld meg Isten jó szívét,

Két kezét, jó szívét,

Áldd meg Isten amíg él,

Amíg él.

Ez a két kéz estenként

Hogyha gond, bú, baj elér,

Elsimítja homlokodról

A búbánat fellegét.

Jó anyámnak két kezét,

Áldd meg Isten jó szívét.

Két kezét, jó szívét,

Álld meg Isten amíg él,

Amíg él.

 

23  Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,

De nem is hiába,

Anyáknapja ünnepére,

Kihajt minden ága.

Nyílik kelyhe rózsa szálnak,

Úgy tűzöm a kebelére

Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,

Gyönyörűen, szépen,

Ne legyen ma bánat az én

Jó anyám szívében.

Dalod után enyhül minden bánat,

Dalolj, dalolj kis madárka,

Az édes anyámnak.

 

24 Édesanyám

Sebesen száll a felhő az égen

Nem láttalak édesanyám régen.

Ha én szállni mint a felhő tudnék,

Édesanyám csak tehozzád szállnék.

Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,

Be szeretnék kék ibolya lenni.

Kivirítnék az anyám kertjében,

Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,

Elhagyatott árva gyermek vagyok,

Messze van az édesanyám gáza,

Csak búsulok, sóhajtok utána.

 

25 Szófogadás

Figyeljél mindenkor

Szülőid szavára,

Apádnak, anyádnak

A jó tanácsára.

A szófogadatlan

Egyszer majd megbánja:

Miért nem hallgatott

Szülői szavára.

Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak

Amilyen a szíve az édesanyának?

Ér-e annyit annak hideg ragyogása

Mint az édesanya szelíd mosolygása?

Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,

Mint az édesanya értünk hulló könnye.

Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,

Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.

 

 

26 Este

Mielőtt nyugodni mennél

Imádkozzál gyermekem.

így szól jó anyám szelíden

minden este énekem.

Imám elvégezve szépen

Jó anyám megdicsér,

Homlokomra adja csókját

És aztán nyugodni tér.

De én nem, én kezeim még

Jobban összekulcsolom,

S hálás szívvel jó anyámért

Istenhez imádkozom.

 

 

 

27 Az édesanya

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

 

 

28 Köszöntő

Egy kis verset súgott nekem

A szerető szívecském,

Megtanultam s el is mondom

Édesanyák ünnepén.

Reggel imám azzal kezdem,

Este azzal végzem,

Az én édes jó anyámat

Áldd meg s tartsd meg Isten.

 

 

29 Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna o azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

 

 

30  Anyám kinéz az ablakon

Tompa László

Anyám reggelenként

Ablakán kinéz:

fagyott, jól felöltözz

lelkem, ha kimész.

Máskor szól: no lám, hogy

Átsütött a nyár,

Nehogy kigyúltan

Hideget igyál.

Mindig így figyel rám,

Törődik velem.

Most ne legyek lassú,

Most ne hirtelen.

S teszi ezt, mióta

Megszülettem én,

És folytatja most is

Ameddig csak él.

Mert a lelkem o

Velem van itt is.

Anyagondja rajtam,

Varázsing és pajzs.

 

 

31 Ima

Köszönöm, hogy teremtettél

Az anyaméhben is ismertél,

Csillagok fényénél formáltál

Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondot viseltél

Éveimhez jót reméltél

Szívembe ültettél rendet

Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál

Igéden át rám találtál,

Szememben tornyot emeltél

Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál

Sebeimre felhőt raktál,

S míg vánszorogtam kebleden át

Rám lehelted a hold bánatát.

 

 

 

32 Anyák napjára

Bokrétát kötöttem

Jó anyám napjára,

Örül a bokrétám

Minden egyes szála.

S azt mondatja velem

Illatos virágom:

Legyen áldás az én

Édes jó anyámon.

 

 

33 Édesanyám

Reggel óta tanakodtam,

Mit mondhatnék tenéked,

Olyan szépet gondoltam ki,

Hogy elmondani nem lehet.

Nem találtam rá szavakat,

Még verset sem találtam,

Minden, amit elmondhatnék

Itt van egy szál virágban.

 

 

34 A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony

Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,

Mert bizony az élet nem nagyon kímélte

A gondot, a sok bajt végtől végig élte.

A mi édesanyánk drága szent egy asszony,

Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,

Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,

Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.

Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:

Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,

Tudunk-e valaha hálásak is lenni,

Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,

Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,

Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,

Ezért szent a mi édesanyánk.

 

 

35 Anyám

Anyám könnye fürösztgetett

Ha az élet beszennyezett.

Az öröme napsugár volt,

Rajta volt az egész égbolt.

Az o nyelve, anyanyelvem,

Az én élő örökségem,

Édesanyám én szeretlek,

S ma is szívből köszöntelek.

 

 

36 Kisbaconi temetőben

Benedek Elek

Kisbaconi temetőben

Most van a nap lemenőben,

Ráverődik a sugára

Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen haj de féltem,

Ha temetőbe léptem,

Vége már a félelemnek,

„Nagyapóék" ott pihennek.

Testem, lelkem hogyha fáradt,

Ide jönni érzek vágyat,

Ide jövök este, reggel,

S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok

Mindenütt gondolok rájok,

Hálás szívvel, könnyes szemmel,

Gyermeki szent szeretettel.

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,

Tőlük kaptam mind örökbe,

S ha szívemben van szeretet

Ez az ok szívükből eredt.

A forrását minden jónak

Köszönhetem „Nagyapónak",

Nagyapónak és párjának,

Az én édes nagyanyámnak.

Óh, áldott föld, szent sírhalom,

Szálljon reád csend, nyugalom,

S hogyha pályám megfutottam

Én is itten nyugodhassam.

 

 

 

37 Áldás

Ahány virágszál van

Ott künn a határban,

Ahány fényes csillag

Nyári éjszakában,

Oly sok évig éljen

Anyám boldogságban.

Ahány madár dalol

A virágos réten,

Ahány jó ember van

Széles e világon

Édes jó anyámra

Annyi áldás szálljon.

 

 

 

38 Az én édesanyám

Az én édesanyám

Galamblelkű asszony,

Életfáján Isten

Sok rózsát fakasszon.

Sugaras a lelke

S a szíve nemesfém

Ez drága színarany

Az meg szelíd napfény.

Megszokott imáját

Mikor mondogatja

Az égben is értem

Jár a gondolatja.

Én édes jó anyámnak

Földön párja nincsen

Nagy szeretetéért

Mind a két kezével

Áldja meg az Isten.

 

 

 

39 Áldd meg Isten

Ki az, aki ápol

Születésem óta,

Testemet, lelkemet

A bajtól is óvja?

Ki tanított engem

Isten szent nevére,

S ha baj vagy bánat ér,

Ki ölel szívére? 

Könnyes lesz a szemem,

Ha róla beszélek,

Az én édesanyám

Ez az áldott lélek.

És szívemnek nincs szebb

Kívánsága, vágya

Csakhogy őt az Isten

Ezerszer megáldja.

 

 

 

 

40 Az édesanya

Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Betakar, vigasztal,

Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon

Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,

Talán nem is láttad

Mikor a két szemén

Könnyek vontak fátylat.

Tiszteld ezért nagyon

Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,

Megvarrja a ruhád,

Egész nap dolgozik,

Késő estig fárad.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

Hogy a legdrágábbat

Addig kell szeretni,

Míg melletted állhat.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat! 

 

 

 

41 Gyermeki köszöntő

A hóvirág fehér csillag,

Vele a tavasz kacsingat,

Kék csillag az ibolya,

O a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,

Számlálj te is annyit évben,

S mint a virág maradj vidám

És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!

Légy akárhol,

Tartsál velünk,

Anyákat köszöntjük

Életükre áldást kérünk,

Kiket úgy szeretünk.

Isten adjon minden jót,

Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,

Fogadják a hálánkat.

 

 

42 Édesanyám névnapjára

Dsida Jenő

Drága jó Mamuskám,

Nyár van a világon,

Nap süt le a földre

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén meleg nyár van

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel!

 

 

 

43 Édesanyám

Ha mosolygó arcod nézem,

Hogyha forró csókod érzem,

Tudom szeretsz édesanyám,

Szeretlek én is igazán.

Ég felé száll imádságom,

Ami jó van a világon,

Amit remél, kíván szíved,

A jó Isten mind adja meg.

Legyen örömökkel telve

Életednek minden perce. 

 

 

 

44 Ima

Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,

Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.

Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,

Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.

Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?

Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,

Hints áldást fejére, a lába nyomára.

 

 

45 Szeresd édesanyádat

O az, aki halkan

Bölcsőd fölé hajol,

O az, aki neked

Altató dalt dalol.

Megmosdat, megfürdet

Megfésül szépen,

Tündér mesét mond

Lágy téli estéken.

Amikor beteg vagy

O az, aki ápol,

Két szemében mennyi

Aggódás, gond lángol.

O az, aki mindig

Imádkozik érted

Nincs, óh nincs határa

Nagy szeretetének.

Tele van a lelke

Érted égő fénnyel,

Ne bántsd meg őt soha

Engedetlenséggel.

 

 

46 Az anya

Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna,

Belőle nőtt testünk acélos izma.

Hiába félénk, reszkető a lelke,

A pompás lángot belénk o lehelte.

O is volt láng, kerengő víg madárka,

Ábrándmezőket dallal o is járta.

S talán csöndes estén szívedbe dobban,

Hogy arany faja lángolt víg dalokban.

Hiába félénk, reszkető már lelke,

Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe,

A pompás, gazdag lelket o lehelte.

 

 

 

47 Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,

Mint a nap az égen,

Őrködve kíséri

Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat

Szór minden utamra –

Őrködő szemedet

Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed

Őrizőm, oltalmam:

Mint a fényes csillag

Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed

Könnyet ne hullasson,

Mint a fényes csillag

Mindig mosolyogjon.

 

 

 

48 Édes jó anyám

Elnézem a fecskét

Fiát hogy eteti,

Hogy betakargatja,

Hogy gondját viseli.

Te is így viseled

Gondomat jó anyám!

A lábad nyomát is

Hát hogyne áldanám.

 

  

49 Névnapi köszöntő

Forró dobogását

Halod-e szívemnek?

Minden dobbanása

Azt mondja: szeretlek.

Szeretlek szívemnek

Tiszta szent lángjával

Igaz szeretettel,

Gyermeki hálával.

Drága neved napján

Ím, elődbe állok…

A legjobb anyának

Minden jót kívánok.

Reggeltől napestig

Fáradozol értünk,

Erős két karoddal

Óvod a mi éltünk.

Áldja meg az Isten

Ki minket így szeret!

Áldja meg az Isten

Minden lépésedet!

 

 

50 Édes jó anyám

Édes jó anyám

Az az imádságom,

Égben lakó jó Istenünk

Rád nagyon vigyázzon.

Szórja be útadat

Gyönge violával,

Jutalmazó két kezének

Minden áldásával.

 

 

 

51 Ima

Édes jó Istenem

Hallgasd meg imámat,

Áldd meg minden jóval

Édes jó anyámat.

Áldó két kezedet

Tartsad mindig rajta,

Mosolyogj rá szeretetet

Ne legyen bús napja.

 

 

 

52 Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:

Mind érted dobogna,

Szelíd arcod mind a százban

Napfényként ragyogna.

Áldjon meg az Isten

Jártadban, keltedben.

Hová nézel a virág is

Ott nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,

Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

Szeretni már jobban.

A te neved zengi

Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

 

 

 

53 Anyák napjára

Színe szárnyú kis madárka

Csicsereg az ágon,

Tarka szegfű mosolyog a

Meleg napsugáron.

Virág, madár, s az én szívem

Őszintén kívánja:

Édes anyát a jó Isten

Éltesse, megáldja.

 

 

54 Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna

Én azt is megkeresném,

Ha csak egy csillag gyúlna

Fényét ide vezetném.

Ha csak egy madár szólna,

Megtanulnék a hangján,

Ami csak szép s jó volna

Édesanyámnak adnám.

 

 

 

55 Az édesanyám

 

Drága jó édesanyám,

Tavasz van a világon,

Nap süt le a földre,

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén szép tavasz van,

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel,

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel.

 

 

 

56 Anyámnak

Virágot kerestem

Pirosat, fehéret,

Bokrétába kötöm

S odaadom néked.

Nem is kívánok én

Érette egyebet

Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)

Az Isten tartsa meg.

 

 

 

57 Édesanyám

Nagy Ferenc

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.