Imák

 

 

Ima

Szabó Dénes

Addig, amíg élünk,

addig, amíg vagyunk,

tehozzád Istenünk,

forrón imádkozunk.

Magunkat vigyázva,

anyanyelvünk védve,

szívünket, lelkünket

berakjuk kévébe.

Úgy őrizzük védve,

mintha búza volna,

minden ocsút, férget

letisztítva róla.

Kérünk, fohászkodunk,

add, hogy megmaradjunk,

ezután is Hozzád,

magyarul szólhassunk.

Addig, amíg élünk,

addig, amíg vagyunk,

Erdély ősi földjén

magyarok maradunk.

 

 

Imádság

Tordai Matyó

 Hatalmas nagy Isten,

ura e Világnak,

egyedül csak Téged,

tisztellek, imádlak.

Hozzád fohászkodom,

este, reggel, délben,

Te vagy a hajlékom

nyáron és a télben.

Téged dicsőítlek

imában és dalban,

te vagy a mentsváram

lelki zivatarban.

Hozzád menekülök

a viharos éjjel,

lelkemről a felhőt

Te oszlatod széjjel.

Nélküled a szívem

vergődik és vérzik,

kezed segítsége

lépten, nyomon érzik.

Lehet az napsugár,

sötétség, kemény fagy,

könnyben és mosolyban,

mindenütt jelen vagy!

És gyakran sértelek,

válaszul lágyan szólsz...

megbotlom, elesem,

Te mindig felkarolsz.

Gyötrelmes éjszakán

álmom vagy, vánkosom,

kórházi ágyamban is

te vagy az orvosom.

Bontsd le a gonosznak

bűngyártó hajlékát,

fékezd a rossz ember

tetteit, szándékát.

Adjál nemes rügyet

a zöldelő fának,

te vagy az egyetlen

Ura e világnak.

Reményem, óhajom,

tenálad meglelem,

nincsen és nem is volt,

idegen Istenem.

Trónusod elébe

vezessen szent kezed,

ezt kéri e gyarló

bűnbánó gyermeked.

 

Áldó ima

Sándor Szilárd

magukhoz ölelnek a szavak

becézgetnek hit-kereső szabad

dallamokkal építik bennünk a várat

újrafestik lelkünkben a tájat

meddig s miért késik a remény (?)

nekünk már a biztonság is kevés (?)

adjon hát forró bizalmat Isten

fázó önmagunkon hogy átmelegítsen

szabadakaratnyi hitet kétmaréknyi imához

szent szeretetet a szívdobogásnyi világhoz

megigazítót érted (!)

mindennapi fohász-csend övezze élő léted

s ki sértett azt is kerülje el a kísértet

zálogba adott ez az élet (?)

kin sebeket vár a sértés

ne bomlassza a kísértés

ki megritkítja hangját s baját

ne szédítse azt lankadás

kit az élet két kézzel cirógat

ne felejtse el a sírókat s a sírokat

legyenek önmagukért a leirt betűk

honnan áldásainkat kimeríthetjük

a Gondviselő adjon annyi áldást

ne fagyhasson be a szántás

az elvetett magok megérhessenek

minket is tisztán megérthessenek.

 

Himnusz a naphoz

ismeretlen akkád költő

Mi urunk, aki eloszlatod a sötétséget és megvilágosítod az ember arcát,

kegyelmes Isten vagy Te: fölegyenesíted a meghajoltat, véded a gyöngét –

a föld fiai mindenütt a Te fénylő orcádra tekintenek!

Jöttödkor egyugyanazon hang mozdul minden élő torkában,

s a fejek is egyféleképpen emelkednek, amikor első sugárkévéid fölizzanak –

keltedet mindenek örvendezve és ujjongva köszöntik.

Te vagy a távoli egek határán kibomló fény,

Te vagy a föld peremén lobogó égi máglya –

ha csak reád pillantunk,

halandó szívünk belereszket!

 

 

Imádkozzunk otthonunkért

Nagy Ferenc

Köszönöm, hogy otthonom van,

legforróbban ott szeretnek,

van is része minden jóban

növő testemnek-lelkemnek.

Áldd meg Istenem házunk táját,

falai közt békén éljünk,

óvjuk rendjét, tisztaságát,

s legyen szép tettünk-beszédünk.

Segítsünk egymásnak buzgón,

  • a kicsik is a nagyoknak –

hogy legyünk túl sok bajunkon,

s örömeink sokasodnak.

Tápláljon a napi kenyér,

pihentessen a jó álom,

s otthonunknak boldogsága

kísérjen a nagy világon. Ámen.

 

 

Vágyak netovábbja

Kozma Andor

Adj nekünk Úristen,

egyszerű lakot,

Napkeletnek néző

vidám, ablakot,

Néhány fát, virágot

a kis ház körött,

S tisztes szegénységhez

kedvet, örömöt.

Friss, jó egészséget,

munkához erőt;

Add, hogy ne hajlongjunk

dölyfösök előtt.

Aggódva ne csüggedjünk

változó kegyen:

Jóltevőnk és gondunk

egyképp ne legyen!

Adj kevés barátot,

de ki minket ért,

S velünk együtt buzdul

szép eszményekért.

Add másnak a hívság

rangos címeit,

nekünk add a jóknak

hálás szíveit.

Adj ajkunkra nótát

tréfát, nevetést,

Bátor, küzdő sorsban

megelégedést.

Sir fagyát legyőző

nagy hit melegét!

Soha ne adj többet,

nekünk ez elég!

 

 

Zsoltáros hangon

Zsoltáros hangon szálljon énekünk,

Imádunk téged áldott Istenünk.

Zsoltárok szárnyán imádság fakad,

Imádság ölén az élet szabad!

Zsoltáros hangon zengjünk éneket,

Hatalmas Isten dicsőség neked.

Hitünk szépsége drága kincs nekünk,

Boldogit minket s el nem tévelygünk.

Századok múlnak, az idő halad,

De a mi hitünk mindig megmarad.

Zsoltáros hangon zengjünk éneket,

Hatalmas Isten dicsőség neked.

Lelkünk mélyén hit, szívünkben remény,

Isten országa így jön mifelénk.

Gonoszság útján el nem indulunk,

Jézus példája szabja meg utunk.

Zsoltáros hangon zengjünk éneket,

Hatalmas Isten dicsőség neked.

 

 

Imádság

Vargha Gyuláné

Ó hála néked jó Atyám,

Hogy engem úgy szeretsz,

Gondot viselsz mindig reám,

S ösvényeden vezetsz.

Taníts, nevelj, hogy Téged

Jobban szeresselek,

Hogy ezt a földi életet

Leélhessem Veled.

Híven követve Jézusom,

Lelkem hü pásztorát,

O jár elől a jó úton,

O visz a mennybe át.

 

 

Reggeli imádság

Gerő Sándor

Elmúlt az éj, felkelt a nap,

Jó Istenem én áldalak.

Velem voltál, megőriztél,

Hatalmaddal körülvettél.

Ha velem vagy s enyém maradsz,

Munkámhoz új erőt, Te adsz.

 

 

 

Istenem, Istenem!

Pósa Lajos

Istenem, Istenem,

Te légy segedelmem!

Jó Atyám, ne engedd,

Hogy vétekbe essem,

Mindenféle rossztól

őrizd meg a lelkem.

Tiszta legyen, mint a

Fehér galamb szárnya,

Harmatgyöngyben fürdő

Liliom virága,

Mint a leesett hó,

Mint a nap sugára.

 

Tied a dicséret

Erdélyi Ilona

Téged dicsér az én lelkem,

Mikor a nap felkel,

Téged hívlak segítségül

Minden áldott reggel.

A te áldott szent nevedben

Kezdem a munkámat,

S tied szívem akkor is, ha

Öröm ér vagy bánat.

Tudom, minden javamra van,

Ha szeretlek téged,

S tudom azt is, hogy mindenért

Tied a dicséret!

Téged hívlak, téged áldlak,

Ha nyugodni térek,

Legyen egész életemben

Tied a dicséret!

 

 

Tanács

Kiss Menyhért

Akit szeretsz, ne bántsd, ne sértsd,

Egy rossz szó épp elég,

Hogy rádobja a szenvedés

És bánat fellegét;

Hiába süt ki majd a nap,

Hiába mosolyod,

A meg nem érdemelt seb ég,

S mindig égetni fog…

A rózsafa viharral is

Dacol a szirteken,

De a villámból egy sugár

Kioltja hirtelen;

Aztán csókolhatja a szél,

Nap forró mosolya –

Akit szeretsz, véletlenül

Se bántsd soha, soha…

 

 

 

A szeretet ege

Fekete Lajos

A szeretet egén nincs ború

Se villámló harag.

Belőlük röppennek fényébe

Az öröm-madarak.

Csak a lélek és a szív teljes

Szeretetet lehet

Olyan hatalmas és végtelen,

Mint a mélykék egek.

A szeretet ege sugaras,

Napja: Isten szeme.

S nem téved el az, kit őriz e szem

Égi tekintete.

 

 

 

Adjon Isten

Adjon Isten minden jót

ez új esztendőben:

Jobb időt, mint tavaly volt,

ez új esztendőben:

Jó tavaszt, oszt, telet, nyárt,

jó termést és jó vásárt,

ez új esztendőben.

Adjon Isten minden jót,

ez új esztendőben:

zsíros esőt, kövér hót,

ez új esztendőben;

bő aratást, szüretet,

egészséget, jó kedvet

ez új esztendőben.

Adjon Isten minden jót

ez új esztendőben:

drága jó bort, olcsó sót,

ez új esztendőben;

jó kenyeret, szalonnát,

tizenkét hónapon át

ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

ez új esztendőben:

vegye el mind a nem jót

ez új esztendőben:

mitől félünk mentsen meg,

amit várunk legyen meg

ez új esztendőben!

 

 

 

Miatyánk

Reviczky Gyula

Urunk, Atyánk, az ég lakója,

a csillagoknak alkotója,

ki fenntartod mindenütt a rendet,

dicsőség a te nagy nevednek.

Az igazak, jók, akik élnek,

mindenha csak benned remélnek,

te vagy az o buzgó imájuk,

Oh, jöjjön el a te országod.

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;

belátásod mindent igazgat,

adsz örömet, csapást, kegyelmet:

a te akaratod legyen meg.

Panasz sosem jön ajkunkra;

csak te ne hagyj soha magunkra,

s ki élni engedsz, add nekünk meg

ma s mindennapi kenyerünket.

S ha bűntől (hisz gyöngék vagyunk mi!)

nem bírunk néha szabadulni,

bár a fenyítés téged illet,

bocsásd meg a mi vétkeinket.

S mivel gyöngék vagyunk a jóra,

legyen hát vétkeink adója,

hogy amidőn felebarátunk

bánt, néki szívből megbocsássunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek

vakon megy itt a test s a lélek,

de mi fogjuk kerülni mindet,

csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! büntess, hogyha kell, de

taníts imára, türelemre,

s ki örök, égi díszben állsz fenn:

oh, ments meg a gonosztól. Ámen!

 

 

Imádság a gyűlölködőkért

Juhász Gyula

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,

A gyűlölködőket és köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot,

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,

És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsátást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg,

S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,

A gyűlölködőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

 

 

Imádság

Lermontov

Ha sorsom néha megtapos

S bú fogja szívem át,

Elmondok egy csodálatos

Igéjű mély imát.

Megnyugtató áldott varázs

Árad belőle rám,

S gyógyít a szent vigasztalás,

Míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,

Gond és bú nem sebez,

Sírok, hiszek s nehéz szívem

Oly könnyű, könnyű lesz.

 

 

Angyal

Lermontov

Éjfélkor az égen a csendből elő

Angyal szállt, zengedező.

Felhőseregek, csillag-miriád,

A hold hallgatta dalát.

Mily boldog a lélek – ily szava kelt –

Amíg hona édeni kert.

Jóságos az Úr! – öntötte szelíd,

Hü szíve dicséreteit.

Csecsemő lelket vitt – átölelé –

A könnyek völgye felé.

Elszállhat a dalból a szó idelent:

A dallam, a hang sohasem!

Szennyezte, gyötörte soká a világ,

De emelte a lelket a vágy!

S nem adta az égi zenét, amíg élt,

A földi üres dolgokért.

(fordította Illyés Gyula)

 

 

 

 

Ima

Lermontov

Ne sújtson átkot, könyörülj meg

Rajtam, ne büntess, Istenem,

Hogy e sötét siralomvölgyet

S szenvedélyeit szeretem.

Hogy élő igéid patakja

Lelkem ritkán öntözte meg,

Hogy hajlékodat odahagyva

Elmém béklyótlan tévelyeg.

Hogy lelkemből sisteregve

A lávaszenvedék kicsap,

Hogy homályt lobbant a szememre

Az iszonyatos indulat.

Hogy tehozzád hajolni félek,

S e földi tér szűk énnekem.

S nem hozzád szárnyuló dicséret,

Teremtőm, bűnös énnekem.

Vagy ezt a lángot oltsd ki bennem,

E vad tűzvészt fékezd te meg,

Tedd, hogy e szív kővé meredjen,

Vakítsd meg e sóvár szemet!

Irtsd ki bennem iszonyú szomját,

Maró szomját a dalnak – add,

Hogy megtaláljam újra Hozzád

Vezérlő keskeny útadat!

 

 

 

 

Az Úr érkezése

Ady Endre

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel.

Nem jött szép, tüzes nappalon,

De háborús éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

 

 

 

 

 

Miatyánk

Babits Mihály

Miatyánk, ki vagy a mennyekben,

Harcokban, bűnökben, szennyekben,

Rád tekint árva világod:

A te neved megszenteltessék,

A te legszebb neved: Békesség!

Jöjjön el a te országod.

Véres a földünk, háború van,

Kezed sújtását sejtjük uram,

S mondjuk, de nyögve, szomorúan,

  • add, hogy mondhassuk könnyebben - :

legyen meg a te akaratod!

- mint angyalok mondják mennyekben.

Előtted, Uram, a hon java,

S hulljon a lomb, csak éljen a fa:

De vajon a legkisebb lombot

Nem őrzi-e atyai gondod?

Nem leng-e az utolsó fürtön is,

Áldva, miképpen mennyekben,

Azonképpen itt a földön is?

Megráztál, nem lehet szörnyebben,

Már most, ami fánkon megmaradt,

őrizd meg szív a bús gallyat:

Mindennapi kenyerünket add

Meg nekünk ma, és gyermekeinket

Növeld békére: ha bűn, hogy lábunk

Ma vérbe csúszik meg: értük az!

Bocsásd meg a mi bűneinket,

Miképpen mi is megbocsátunk

Ellenünk vétetteknek: a gaz

Tied, büntetni: mienk csak az,

Hogy védelmezzük a mieinket!

És ne vígy a kísértetbe minket,

Hogy ártatlanságunk tudatát,

Mint drága páncélos inget,

Őrizzük meg bár véresen,

Hogy át ne hasadjon sohasem.

Jaj, aki ellenünk mozdul:

Megvívunk, készen, bármi csatát,

De szabadíts meg a gonosztól,

Mert tiéd az ország,

Kezedbe tette le sorsát,

S te vagy a legnagyobb erősség:

Ki neveden buzdul,

Bármennyit küzd és vérez,

Előbb vagy utóbb övé lesz

A hatalom és a dicsőség!

 

 

Jónás imája

Babits Mihály

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

Vagy én lettem, mint túláradt patak,

Oly tétova, céltalan, parttalan

S úgy hordom régi sok hiú szavam,

Mint a tévelygő ár az elszakadt

Sövényt, jelzőkarókat, gátakat.

Óh, bár adna a Gazda patakom

Sodrának medret, biztos utakon

Vinni tengere felé, bár verseim

Csücskére Tőle volna szabva rím

Előre kész, s mely itt áll polcomon,

Szent bibliája lenne verstanom,

Hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

Bujkálva, később mint Jónás a Halban

Leszálltam a kínoknak eleven,

Süket és forró sötétjébe, nem

Három napra, de három hóra, három

Évre vagy évszázadra, megtaláljam,

Mielőtt egy még vakabb és örök

Cethal szájában végkép eltűnök,

A régi hangot, s szavaim hibátlan

Hadsorba állván, mint O súgja, bátran

Szólhassak s mint rossz gégémtől telik

És ne fáradjak bele estelig,

Vagy míg az égi és ninivei hatalmak

Engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak.