Józan Miklós emléktábla avatás
2020. november 7-én du. 16 órától felavatásra került Józan Miklós budapesti unitárius lelkész, az egyházkerület első esperese, későbbi vikáriusa, majd az Unitárius Egyház püspökének emléktáblája, amely a Nagy Ignác 2-4 szám alatti templomos ingatlanunk Alkotmány utcai bejáratánál került elhelyezésére.
Ünnepi beszédet mondott Elekes Botond főgondnok és Kászoni József püspöki helynök, valamint dr. Czire Szabolcs budapesti lelkész.
Elekes Botond főgondnok ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a magyarországi unitárius közösség egy legalább harminc éves mulasztását rendezi ma azzal, hogy a hazai unitarizmus elmúlt 150 évének legkiemelkedőbb személye, Józan Miklós lelkész, esperes, püspöki helynök és püspök előtt tisztelegve emléktáblát avat annak az épületnek a falán, amely negyvenkét éven át otthont adó neki.
A Józan szolgálatát megelőző években épült az első magyarországi templomunk, pontosabban templomos ingatlanunk a Koháry /Nagy Ignác utcában. Nem volt templomépítő, azonban ő volt az, aki belakta, tartalommal töltötte ki unitárius sionunkat. Mondhatjuk az ő személyisége és szerteágazó szolgálata adta a számunkra a mai napig oly fontos központunk belső fényét. Neki volt köszönhető, hogy millecentenárium idején, majd az azt követő évtizedekben gyülekezetünk nem egy belterjes, kis létszámú közösséggé merevült, hanem a Székesfőváros megbecsült, a testvéregyházak és a közélet által egyaránt számon tartott és elismert felvilágosult protestáns keresztény közösség kapaszkodott meg a belváros szívében, az országház tőszomszédságában.
Józan Miklós igehirdetései, írói munkássága, közéleti megnyilvánulásai messze túlmutattak az unitáriusok közösségén, illetve az egyistenhit talapzatát jelentő teológiai alapvetéseken. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XX. század első felében Budapest egyik legjelentősebb egyházpolitikusa volt. Szellemi hagyatékának feltárása, majd monográfiába foglalása az elkövetkező évtized célkitűzése kell legyen. Az már most megállapítható, hogy művelődéstörténeti jelentősége indokolttá tenné, hogy a templomos ingatlanunkat körbe ölelő három utca valamelyike a jövőben az ő nevét viselje.
Az emléktábla állítását a Budapesti Unitárius Egyházközség kezdeményezte a Józan Miklós emlékévre való tekintettel. Az egyházkerület együttműködő partnerként csatlakozott az emlékév ötletgazdájához. Az egyházkerület legfőbb vállalása és hozzájárulása az emlékévhez az emléktábla elkészíttetése és állítása volt. Az emléktáblán látható bronz plakett Pokorny Attila szobrászművész alkotása. Az emléktábla arculatát Szász Gábor unitárius atyánkfia készítette.
Kászoni József püspöki helynök beszédében megemlékezett arról, hogy a több mint húszéves pályafutása során gyakran merített erőt, melegséget, útmutatást elődjétől, Józan Miklóstól, akivel ugyanabban a hivatalban dolgoztak és éltek, és ugyanazt a gyülekezetet szolgálták. „Józan Miklós élő lelkiismerete volt e háznak, vezető lelkésze ennek a gyülekezetnek, vikáriusa a magyarországi unitáriusoknak, aki végül egyetemes egyházunk püspöke lett.” Helynök úr beszédében kifejezte jókívánságát mindazoknak, akik továbbra is a templomos ingatlan lakói lesznek: „…éljetek szépen és éljetek jól. Éljetek megértésben és kölcsönös szeretetben…” – majd reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben a Nagy Ignác utcát sikerül átneveztetni valamelyik nagy unitárius elődről.
Czire Szabolcs budapesti lelkész teológiai tanár ünnepi beszédében elmondta, hogy a gyülekezet a Józan Miklós-emlékévet nem csak a múlt előtti tisztelgés és folytonosság jegyében kezdeményezte, hanem mindenekelőtt a jövő számára kívánt gyülekezeti irányelveket megfogalmazni. Ehhez pedig Józan Miklós személye és egyházszolgálata kifejezetten alkalmas. Szellemiségét leginkább egyházi beszédei és más írásai által ismerhetjük meg. Számos területen tart tükröt elénk, és egyben mutat irányt. Ezekből most öt kerül említésre.
1. Nemzeti és haladó eszmeiséget képviselt egyidőben. Azaz egy olyan új, korszerű nemzeti eszme testesült meg szolgálatában, amely beérését leginkább napjainkban látjuk. Jól ismerte a nemzetközi teológiát, számos szerző munkáját fordította is, de soha nem esett volna abba a hibába, hogy szószéken amerikai vagy angolszász beszédek szócsöve legyen. A gyakori megszólításhoz üzenetében is mindig hű maradt: „Nagyérdemű gyülekezet! Istennek hívei! Kedves Magyar Testvéreim!”
2. Az ember Jézus és a bibliai Krisztus egysége benne töretlen volt. Egyházát a keresztény anyaszentegyház részeként munkálta, és magát is elsősorban keresztény lelkésznek tekintette, és azon belül unitáriusnak.
3.Felekezetközi beágyazottság jellemezte egyházszolgálatát a legszélesebb szinten. Vikáriusként valódi egyházvezető volt. Gyülekezete vendégeként érkezett országos prömierként a nagyváradi rabbi, a legtöbb jelentős egyházi eseményen együtt állt a társfelekezetek vezetőivel, többek között a Szent István Bazilika zárókő elhelyezésén I. Ferenc József magyar király jelenlétében. Akkoriban nem kellett elmagyarázni Magyarországon, hogy mit jelent az unitárius. Ebben rádiós istentiszteletei is nagyban hozzájárultak.
4. Felelős és jó gazdája volt a rábízottaknak. Lelkészi szolgálatának kezdetére esett a templomos ingatlan használati jogának a megváltása. A gyülekezet addig csak az épület egyharmadát birtokolta, kétharmada az építési cég haszonélvezetében maradt. Józan nem volt templomépítő lelkész, de annál inkább visszaszerző és intézményalapító.
5. Minden korosztályt megszólító egyházban gondolkozott. Azt tartotta kívánatosnak, hogy bárhol éljen is unitárius ember Magyarország területén, könnyedén tudjon bekapcsolódni valamely szervezeti formán keresztül. Tucatnyi egyháztársadalmi szervezet és intézmény alapítása köthető hozzá. Mind közül a legfontosabb szervezeti szintnek a családot tartotta, melynek vallási szocializáció vonatkozásában is kiemelkedő jelképét a házi tűzhelyben látta, mint ahonnan kiindul mindaz, amit vallásnak vagy egyháznak lehet nevezni.
Az ünnepi beszédek elhangzása után a résztvevők fogadáson vehettek részt a budapesti egyházközség gyülekezeti termében.
(A felvételeket Soós Judit készítette.)
