Kedves Testvéreim, abban a reményben szólok Hozzátok, hogy mire ezeket a sorokat olvashatjátok már közel lesz karácsony áldott ünnepe. Még van időnk az év utolsó hónapjában arra, hogy gondolatainkat, lelkünket felkészíthessük a szeretet ünnepére. Hogy mi módon, az a keresztény unitárius ember részére nem kérdés. Láthatjuk azt, hogy a világ fiai mindent kihasználva teszik a maguk dolgát, hogy minél nagyobb haszonnal zárhassák az idei karácsony előtti szezont. A világosság gyermekei, akik mögé mi is felsorakozhatunk, nagyon sok esetben nem olyan céltudatosak. Pedig jó lenne ezt az adventi időszakot kihasználva a magunk javára fordítani. Jó lenne elcsendesedni, amire a Szentírás is figyelmeztet „Légy csendben és várj az Úrra” (Zsolt 37,7). Jó lenne így cselekedve a belső utak törvényét járnánk, önvizsgálatot tartanánk nem azt kérdezgetve folyton, hogy milyen lesz az idén karácsony, hanem arra adva választ: milyennek talál minket az ünnep karácsony áldott ünnepkörében. Készületlenül nem történik semmi. Lásd a bevezető sorokat. Amennyiben nem tudunk mi magunk is lelkileg felkészülni az ünnepre és csak folytonosan az ajándékokat keressük, hajtjuk, no meg azt, hogy mi minden kerül az ünnepi asztalra, ami szemnek-szájnak ingere, és ezzel párhuzamosan nem építjük magunkat az evangélium szellemében lehet gazdag az ünnep, fényes az adventi koszorú, a karácsonyfa, de lelkiekben hajótörést szenvedhetünk. És ki akar pontosan karácsonykor hajótörést szenvedni a hitben. Senki! Az utóbbi években egyre többet hallhattuk a lélektan által ekképpen megfogalmazott szót: karácsonyi szindróma. Ez alatt azt kell érteni, hogy a nagy készülődésben a szervezők mindent elkövetnek abban a vonatkozásban, hogy szép karácsony legyen. Nagytakarítás (pincétől-padlásig) bevásárlás, főzés, sütés, ajándékok beszerzése, amibe valljuk be őszintén, bele lehet fáradni annyira, hogy szentestén, hulla fáradtan rogyunk be a karácsonyfa mellé, és nem csoda, ha az elveszíti minden szépségét és tartalmát. Ahhoz, hogy az ne így legyen, kézbe kell venni a Könyvek Könyvét, a Bibliát, s Szentírást, az Ó- és Újszövetséget, vagy ahogy Goethe utolérhetetlenül szépen mondta, az Emberiség Házipatikáját és meríteni lehet, kell belőle leginkább azt, amire a Léleknek a legnagyobb szüksége van. Egy ember, egy család életében nem kell sokat beszélni arról, hogy mit akarunk házipatikánktól, ha nem érezzük jól magunkat, amikor valamilyen fájdalom gyötör, egyszerűen odamegyünk kihúzzuk a fiókot, és azt vesszük ki abból, amire a legnagyobb szükségünk van. Nos, ilyen értelemben forgassuk az Emberiség Házipatikájának aranylapjait és meglátjuk előbb-utóbb megtaláljuk magunknak azt, amire a szó lelki-szellemi értelmében szükségünk van, már csak azért is, mert igaz Pál apostol megfogalmazása, hogy „…a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak (és hadd tegyem hozzá leányainak) megjelenését.”
Áldott, békés, boldog és szeretetteljes Karácsonyt kívánok!
Kászoni József püspöki helynök