Kocsordi Unitárius Egyházközség

 

4751 Kocsord, Szent István krt. 30.

Tel: +36 70 4272060; e-mail:barthazsuzsanna (kukac) yahoo.com

Lelkész: Bartha Mária Zsuzsánna

Gondnok: Jakab Gyula

 

Kocsord község Szabolcs Szatmár Bereg megyében, a Mátészalkai Járásban, Mátészalkától keletre 4 km.-re a Kraszna mellett fekszik. A falu neve növényi eredetű: a kocsord (vagy disznókömény) kórós növény, amelynek kénszagú gyökere van. E növénynevet jelentő szó vált helynévvé.

Kocsordot 1270-ben említik először az oklevelekben, a Káta nemzetség-beli Panyit fia Ábrahám végrendeletében, ahol vámját említik: tributum de Kochurdhyda. Mint hídvám mellett fekvő útőrző pont, Kocsord is fontos királyi hely volt.

A 16–17. században a falu majdnem teljesen kihalt. 1696-ban a szatmári vár birtokai közé tartozott, majd különböző nemesi családok szerezték meg.

A 19. század elején a gróf Dégenfeld, Ilosvay, Patay, Kende családok voltak legnagyobb birtokosai. Az 1800-as évek elején birtokosa volt az Ujhelyi család is.

A 20. század első évtizedeiben özv. Tisza Kálmánné Dégenfeld Schonburg Ilona, majd fia Tisza Lajos volt birtokosa.

1851-ben 884, 1910-ben 2284, 1930-ban 2458, 1984-ben 3192 2015-ben 2878 fő lakosa volt. 2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Jelenleg a község lakóinak többsége református vallású, kb 2500 fő, a cigányság szabad keresztény, baptista 40 fő, unitárius pedig 100 fő.

 

Pontosan nyomon követhető az unitárius egyházközség kialakulása. Az egyházközséggel kapcsolatos legkorábbi dokumentum a 85-1938 iktatószámmal rendelkezik és dr. Velsz Elemér mátészalkai királyi közjegyző irodájában készült. Ebben leírják az áttérni szándékozók, hogy a nyíregyházi unitárius istentisztelet után keresték fel szándékukkal Józan Miklós püspöki vikáriust, hogy vegyen be az unitáriusok közé 40-50 betérni szándékozó családot Kocsordról.

Az 1937. december 21-én, Kocsordon tartott istentiszteleten több mint százan jelentkeztek unitáriusnak. A misszió szervezésével dr. Csíki Gábor lelkészt bízták meg. 1938. január 9-én tartott közgyűlésen Kiss Andrást gondnoknak, Jakab Balázst pénztárnokká választották. Néhány héttel később az egyházközség megvásárolta Bakos Jenőtől a templomépítéshez szükséges telket. Az építendő, hagyományos, székely stílusú templom terveinek elkészítésére felkérték Szinte László építészt. Az alapkövet ünnepség keretében 1938. július 31-én helyezték el. Az ünnepségen részt vett Robert Dexter az amerikai unitáriusok nemzetközi igazgatója, akit a presbitérium várt az állomáson, felvirágozott szekéren, díszkapu alatt vonult be a parókiára, majd istentiszteleten vett részt. Kereki Gábor helyi lelkész bemutatta a terveket, valamint a mennyezeti kazetták vázlatait, melyeket ő készült megfesteni.

A templom felszentelésére az eredetileg tervezett 1938. november 20. helyett 1939 nyarán került sor. Közben 1939 február 19-én felszentelik és a toronyban elhelyezik a Szlezák László műhelyében öntött harangot, mely 5 mázsán felüli ércharang,.

A kocsordi templomot 1939. június 8-án szentelték fel. Az ünnepi istentiszteleten Józan Miklós püspöki vikárius, dr. Csíki Gábor missziói, Pethő István pestszentlőrinci, Darkó Béla fűzesgyarmati valamint Donald Harrington amerikai unitárius lelkész szolgált. A Konferenciás Tábor ifjúsága Úrasztalai kelyheket, tányért és keresztelői kancsót adományozott az egyházközségnek. A Nőszövetség kézimunkákat készített.

Sajnos az elkövetkező háborús időszak nem kedvezett a gyülekezet építésnek, híveink szétszóródtak, odavesztek. A kolozsvári püspökségtől való kényszerű elszigetelődés sem tett jót az unitárius egyházközség növekedésnek.

Ennek ellenére az egyházközség hívei lelkészi lakást és gyűléstermet építettek, sőt sikerült a kultúrotthon is megépíteni. Az egyházközségekben szolgáló lelkészek saját kezük munkájával szépítették az egyházközséget a templomban a szószéket Ferencz József faragta, a csillárt Végh Mihály, a virágtartókat Nyitrai Levente.